Magyarország a gazdaságos ıszibarack termesztés északi határán helyezkedik el, ezért a megfelelı termésbiztonság elérésében kiemelkedı szerepe van a fajta, a termıhely és a mővelési rendszer megválasztásának. Utóbbira jellemzı, hogy még ma is dominálnak hazánkban a hagyományos termesztési formát képviselı katlan koronájú ültetvények, holott már a 80-as évek közepén kipróbálásra kerültek az elsı nagyobb intenzitást biztosító karcsú orsó mővelési rendszerek. A központi tengelyes karcsú orsó koronaforma alkalmazása korábbi termıre fordulást, nagyobb fajlagos terméshozamokat, hatékonyabb kézi munkát, viszont az ültevények rövidebb élettartamát jelenti a termesztı számára. A termıfelület lényegesen magasabban helyezkedik el, mint a katlan korona esetében, így az alföldi régióban a kisugárzási fagyok által elıidézett nagyobb termelési kockázat jelentısen csökkenthetı.Vizsgálataim során fel kívántam térképezni a hagyományos katlan és az intenzívebb karcsú orsó koronának, valamint az egyes ıszibarack fajták növekedési és terméshozási tulajdonságait. Ezen adatok ismerete segítséget nyújthat a megfelelı koronaforma kiválasztásában, kialakításában, fenntartásában, metszési módszerek alkalmazásában. A kapott adatok alapján megválaszolható, hogy az általunk vizsgált, hazai termesztésben még el nem terjedt fajták a vizsgálati térre jellemzı és ahhoz nagyban hasonlító ökológiai viszonyok között alkalmasak-e a nagyüzemi termesztésre. Az eredmények felhasználásával elısegíthetjük a mai gyümölcstermesztés legfontosabb feladatának, azaz a mennyiség- és a minıségcentrikus technológiáknak az érvényesülését.