A szuburbanizáció társadalmi - gazdasági hatásai és következményei a miskolci agglomerációba
| dc.contributor.advisor | Kozma, Gábor | |
| dc.contributor.author | Kristóf, Andrea | |
| dc.contributor.department | Földtudományok doktori iskola | hu |
| dc.contributor.submitterdep | DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék | |
| dc.date.accessioned | 2018-11-15T14:21:11Z | |
| dc.date.available | 2018-11-15T14:21:11Z | |
| dc.date.created | 2018 | hu_HU |
| dc.date.defended | 2018-12-04 | |
| dc.description.abstract | A szuburbanizációs folyamat a miskolci agglomerációs tér átstrukturálódását, településeinek társadalmi, demográfiai, gazdasági és funkcionális differenciálódását eredményezte. Kutatási eredményeim szerint miskolci sajátosság, hogy az itt épült lakótelepek (pl. Avas) – a városi átlagtól korábban magasabb státusú – népességének elköltözése, valamint a belső városrészek hanyatló társadalmi presztízse együttesen – minden korábbi időszaktól és hazai nagyvárosokban leírtaktól – jobban megbontotta e nagyváros korábban kialakult társadalmi modelljét. A folyamat eredményeként új városrészek váltak (pl. Avasalja, Egyetemváros, Berekalja stb.) az elit szegregációs szigetévé. Szintén a szuburbán migrációs trendek erősítették fel a Miskolcon belüli gettók (pl. számozott utcák, Lyukó-völgy stb.) kialakulását. A folyamat markánsan megváltoztatta és polarizálta a miskolci agglomeráció szuburbán településeit is. Egyrészt megerősödött a Bükk hegység kistelepüléseink (pl. Kisgyőr, Bükkszentkereszt stb.) elit-koncentráló szerepe. Másrészt megjelentek, elsősorban Miskolc közigazgatási határához közel fekvő – kedvező közlekedési és gazdasági potenciállal rendelkező – olyan települések is (pl. Mályi, Kistokaj, Szirmabesenyő stb.), amelyek szintén az új elit-koncentráció színtereivé váltak, magas-státuszú lakónegyedekkel és lakóparkokkal. Az alacsony státuszú népesség koncentrációja is erősödött, s e folyamatok egyik eredménye, hogy kialakult a miskolci agglomeráció összefüggő, – az etnikai kisebbség markánsabb jelenlétével is jellemezhető – „keleti slum övezete” (pl. Gesztely, Hernádkak, Alsózsolca, Újcsanálos stb.). A rendszerváltozáshoz kapcsolódó társadalmi-gazdasági változások markánsan érintették a társadalom ingatlanvagyonát, felértékelődtek a korábbi állami/tanácsi városi bérlakások. Ezek értékesítésével megteremtődött az anyagi alap a tömb- és panellakásokban élő családok minőségi lakáscseréjéhez, a középosztálybeli álom megvalósulásához: a kertes házba történő költözéshez. A kezdetben szórványos, majd tömegessé váló kiköltözők számára a legfontosabb motivációként számításba jövő, az urbánus lét negatívumait (pl. környezetszennyezés, zsúfoltság, elidegenedés stb.) megtestesítő elemeket általában nagyvárosaink nem, vagy csak ritkán mutatták. Miskolc azonban e tekintetben is kivételes helyzetben volt, a rendszerváltozás idején lakosságának közel 60%-a lakótelepeken élt, jelentős környezetszennyező ipari üzemek (pl. Diósgyőri Kohászati Üzemek stb.) közvetlen szomszédságában. A kérdőíveinkre válaszoló lakosok megerősítették hipotézisemet: a kiköltözők döntő hányada (58,6%) a panellakásokból települt ki. Ugyanakkor Bükkszentkereszt, Szirmabesenyő, Kistokaj és részben Kisgyőr adatai jelzik, hogy a miskolci szuburbán folyamatokra sem csak az volt jellemző, hogy az egyszerű panelből kertes házba költözés folyamata játszódott le. A környezetre igényesebb szuburbán generáció anyagilag tehetősebb rétege minőségi cserét is végrehajtott, azaz a miskolci kertes házát vagy sorházi lakását eladva költözött a magas presztízs értékű településekre: a nagyobb telek, lakás, komfortosság megvalósulásáért is vállalva a közlekedési és egyéb vonalas infrastruktúra kiépítetlenségéből származó hátrányokat. A statisztikai adatok ténylegesen azt jelezték, hogy a szuburbán települések egy részén (pl. Felsőzsolca, Mályi, Kistokaj stb.) dinamikusan nőtt – a megyei és az agglomerációs átlagot meghaladóan – a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők száma. A statisztikai adatok és a kérdőívek alapján azonban az is egyértelművé vált, hogy a kiköltöző családok nem rendelkeztek kiugróan magas jövedelemmel és jelentősebb megtakarításokkal. Az empirikus vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy elsősorban a települések környezeti állapota, a kedvező közlekedési kapcsolatok, az olcsóbb telkek és az önkormányzati kedvezmények csábították a kiköltözők jelentős részét. E tények is megerősítik a miskolci szuburbia társadalmának egyik sajátosságát, mely szerint zömmel az alsó-középosztályhoz tartozók adták a szuburbán generációt, akik társadalmi (pl. beilleszkedés, lokális kötődés stb.) és gazdasági (pl. pénzügyi válság, deviza hitelek törlesztési problémái, munkanélküliség stb.) sérülékenysége a hazai átlagtól mind a mai napig fokozottabban jelentkezik. Különösen igaz mindez a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportokra, akik között az alacsony iskolázottsággal és jövedelemmel rendelkezők, a munkanélküliek és a cigányok is megtalálhatóak. Az ország más nagyvárosi térségeiben lezajlott kutatások hasonló eredménnyel zárultak. A hazánkat is elérő pénzügyi és gazdasági recesszió, a hitelválság és a bedőlt lakáshitelek társadalmi vetületei (pl. eladósodás, munkanélküliség, elszegényedés stb.) megváltoztatták a mobilitási folyamatokat a hazai nagyvárosi agglomerációs térségekben is, amelyekről – a budapesti agglomeráció kivételével – alig rendelkezünk információval. Tény, hogy a gazdasági-pénzügyi válsággal járó bizonytalanság egyszerre fékezheti és gyorsíthatja, illetve halasztja az egyének migrációs szándékait. A miskolci agglomerációban azonban ilyen jellegű kutatások eddig nem zajlottak, így a folyamat mélysége és a társadalmi csoportokat érintő horizontális kiterjedése is ismeretlen volt. A kérdőíves felmérés alapján bebizonyosodott, hogy a szuburbán életformával együtt járó költségek jelentős növekedése, a szuburbán generáció fásultsága, az egykori „presztízs életterek” leromlása, valamint a válság kedvezőtlen hatásai együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy a szuburbanizáció folyamata megrekedt. A dinamikáját vesztett szuburbanizáció nyomán napjainkra egy dinamikáját és irányát vesztett szuburbán társadalom és gazdaság képének lenyomata is kirajzolódik. A szuburbán települések további fejlődése nagyrészt Miskolc fejlődésének függvénye, elsősorban munkaerő-felhasználás, ingázás és akár a lakóterület vonatkozásban is. A Miskolchoz kapcsolódó települések egy része azonban túlzottan „távolinak” bizonyult (a földrajzi közelség ellenére) – különösen északnyugati és északi irányban – a szuburbanizációs folyamat hatásainak vonatkozásában, ezért a várostól északkeletre és délre alakult ki Miskolc szuburbiája. A népesség térbeli átrendeződése mellett – helyismereti tapasztalataim szerint – egyre látványosabb formát öltött a termelő (ipari) és szolgáltató funkciók megtelepedése is a miskolci agglomerációban. A legfontosabb kérdés számomra e kontextusban az volt, hogy az itteni cégek megjelenése a miskolci vállalkozások „szuburbanizációs jellegű” kitelepüléséhez kötődik elsősorban vagy inkább kívülről ide irányuló beruházásokhoz. A miskolci agglomeráció nyolc kisvárosának funkcionális gyarapodása, az ipari parkok teljesítménye, valamint az Opten Cégkódtár adatai alapján megállapíthattam az agglomerációs gazdaság néhány jellemzőjét. Egyrészt azt, hogy a gazdasági fejlődés esetenként hagyományos ipari központokat is dinamizálni tudott. Másrészt a tradicionális kisközpontok többségénél nem történt ilyen mértékű átalakulás, ezek jórészt megőrizték, s tovább erősítették korábbi gazdasági profiljukat. A kisvárosok dinamikusabb csoportjánál (Nyékládháza, Alsó- és Felsőzsolca, Emőd) egyértelműen Miskolc közvetlen és közvetett hatása bizonyult erősebbnek, ezek valóban lényegesen jobb helyzetben vannak, mint az őket körülvevő vagy a nagyvárostól távolabb eső települések. A mennyiségi növekedés mellett a minőségi elemek is gyarapodtak, s nem csak a népességet, hanem a gazdasági tevékenységet is jobban koncentrálják. Funkcionális helyüket tekintve részben szolgáltató kisvárosokká tudtak válni, megfelelve e kisvárosokban és vonzáskörzeteikben élők elvárásainak. A népességgyarapodáson alapuló városodás mellett megjelentek a városiasodás elemei, s meg tudták tartani a korábban idetelepülteket. Ezek a kisvárosok a szuburbanizációs-agglomerációs folyamatok nagy nyertesei. A központi funkciókban gazdagabb, Miskolctól függetlenebb, korábban jelentős vonzáskörzettel (és iparral) is rendelkező kisvárosokban (Sajóbábony, Sajószentpéter, Szikszó) kedvezőtlen demográfiai folyamatok érvényesülnek. A szuburbanizáció kevésbé érintette meg e kisvárosok társadalmát és gazdaságát, a korábbi ipari tevékenységek vonzó tényezői napjainkra elhalványultak, dinamizmusuk kifulladt, így helyüket keresik az átstrukturálódó miskolci agglomerációban. A miskolci agglomeráció nem vált policentrikussá, napjainkban is monocentrikus várostérség maradt, ahol a differenciálódás ellenére az agglomeráció településeinek csak töredéke mutat egyedi arculatot és specializálódást. Mindez leginkább a mezőgazdasági és ipari termelőtevékenységben domborodik ki. A miskolci agglomeráció gazdasága egyszerre mutatja a szocializmus évtizedeiből átöröklött és az elmúlt negyedszázad gazdasági folyamatainak eredményeként kialakult szelektív megújulás kettős képét. | hu_HU |
| dc.description.abstract | The suburbanizing process has resulted in the spatial restructuring of the Miskolc Agglomeration, as well as the social, demographic, economic and functional differentiation of its settlements. It is a peculiarity of Miskolc that, due to the residents moving out of microdistricts (e.g. Avas, which used to be a higher status residential area) and to the declining prestige of inner city neighbourhoods, the social structure of Miskolc was disrupted on an unprecedented scale as compared to previous periods or other Hungarian cities. As a result of this process groups of the elite started to segregate into new neighbourhoods (e.g. Avasalja, Egyetemváros, Berekalja, etc.). The emergence of ghettos within Miskolc (e.g. numbered streets, Lyukó valley, etc.) was also intensified by suburban migratory trends. The process markedly changed and polarized the suburban settlements of the Miskolc agglomeration as well. On the one hand, the role of small settlements in the Bükk Mountains (e.g. Kisgyőr, Bükkszentkereszt, etc.) in concentrating the elite became stronger. On the other hand, there also emerged settlements especially near the administrative borders of Miskolc with favourable economic and transport conditions (e.g. Mályi, Kistokaj, Szirmabesenyő, etc.), which also became the focal points of the new elite with high status residential areas and gated communities. The concentration of low socioeconomic groups also became stronger, with one of the results of these processes being that a contiguous eastern slum region (e.g. Gesztely, Hernádkak, Alsózsolca, Újcsanálos, etc.) emerged within the Miskolc agglomeration characterized by the marked presence of ethnic minorities. Social and economic transformations related to the regime change strongly affected property assets in Hungary, the prices of rented dwellings formerly owned by the state or city councils increased. By selling these dwellings families living in blocks of flats could create a financial basis for moving home and realizing the dream of the middle class: buying a detached house. The most important motivation for people moving out of cities (which started as a sporadic phenomenon, but later became widespread) is generally associated with the negative aspects of urban life (e.g. environmental pollution, crowdedness, alienation, etc.), however, these negative elements were not or just scarcely present in Hungarian cities. However, the conditions of Miskolc were peculiar in this respect as well, since during the years of the regime change 60% of its residents lived in blocks of flats in the immediate neighbourhood of heavily polluting industrial plants (e.g. Ironworks of Diósgyőr). The results of my questionnaire survey have supported my hypothesis: the significant majority of people leaving Miskolc formerly lived in blocks of flats. Data on Bükkszentkereszt, Szirmabesenyő, Kistokaj and Kisgyőr indicate that the simple process of moving from blocks of flats to detached houses was not the only feature of suburbanization around Miskolc. For the more affluent generations, paying particular attention to environmental conditions, moving out of Miskolc was also a qualitative change, since they moved to settlements of high prestige, despite the fact that they had to accept the disadvantages of lack of transport and other infrastructure in favour of having a bigger house and garden. Statistical data indicated that in some suburban settlements (e.g. Felsőzsolca, Mályi, Kistokaj, etc.) the number of people with higher education level increased dynamically – surpassing the county and agglomeration means. Statistical data and questionnaires have revealed that families moving out of Miskolc did not have outstanding incomes or significant savings, therefore they did not have enough financial resources to move to a higher quality dwelling within Miskolc. Based on empirical research it can be concluded that a significant portion of out-movers was attracted by the favourable environmental and transport conditions of settlements, low property prices and by benefits offered by local governments. These facts also underpin one of the peculiarities of the society of the Miskolc suburbia, namely that the majority of suburban generations belong to the lower middle class which is more vulnerable than other layers of the Hungarian society in terms of social (e.g. integration, local ties, etc.) and economic conditions (e.g. financial crisis, problems concerning the repayment of foreign currency loans, unemployment). This is particularly true of disadvantaged social groups including lower educated, low income and unemployed people as well as the Roma. Different pieces of research conducted in other urban regions in Hungary led to similar conclusions. The financial and economic recession reaching Hungary too, the credit crisis and the social aspects of nonperforming loans (e.g. indebtedness, unemployment, impoverishment, etc.) changed the processes of mobility in the agglomerations of Hungarian cities as well, of which we have hardly any information except for the Budapest agglomeration. In fact, the uncertainty caused by the financial and economic crisis may decelerate or accelerate migratory movements in the future. However, such studies have not yet been carried out in the Miskolc agglomeration, therefore the degree to which the society is affected by this process both vertically and horizontally is unknown. Based on the survey, it has been shown that the significant increase in the costs associated with the suburban way of life, the apathy of the suburban generation, the deterioration of the former "prestige living spaces", and the social effects of the financial-economic crisis all have contributed to the decline of the rate of social strata which prefer and are able to take the suburban way of live. Due to the loss of dynamism of suburbanization, a suburban society and economy with lost dynamism and orientation can be observed today. Further development of suburban settlements is chiefly determined by the development of Miskolc, primarily with respect to labour demand, commuting and residential areas. Some settlements linked to Miskolc, however, have proved to be too ‘far’ (despite their geographical proximity) for suburbanization to occur (especially in northerly and northwesterly directions) therefore the suburbs of Miskolc have evolved northeast and south of the city. Besides the changes in the geographical arrangement of the population (based on my personal experience) the suburbanization of industrial (manufacturing) and service functions became more and more intensive. The most important question for me in this context was whether the emergence of these firms was primarily related to the suburbanization of enterprises formerly located in Miskolc or it was rather the result of investments from other areas. I have been able to identify some features of the economy of the suburbs on the basis of the improving functions of the eight towns of the Miskolc agglomeration, the output of industrial parks, and on the data from the Opten Company Database. On the one hand, it has been proved that economic development could sometimes dynamize traditional manufacturing centres as well. On the other hand, such change did not take place in the case of traditional small centres, thus they preserved and reinforced their former economic profile. In the case of the more dynamic group of small towns (Nyékládháza, Alsó- and Felsőzsolca, Emőd), the direct and indirect impact of Miskolc is clearly detectable, the conditions of these towns are significantly better than that of settlements around them or further away. The growth of these towns had both quantitative and qualitative aspects, and they have become not only stronger centres of the population but of the economy as well. Regarding their functional role, they have partially become service towns, meeting the needs of local and nearby residents. Besides the quantitative aspects of urbanization reflected in population growth, the qualitative aspects also emerged, which helped to retain their population. These small towns are the greatest winners of suburbanization. Small towns (Sajóbábony, Sajószentpéter, Szikszó) which possess more central functions, and are less dependent on Miskolc and formerly had significant gravity zones (and industrial functions) are today characterized by unfavourable demographic processes. Suburbanization affected the society and the economy of these small towns to a lesser extent, factors that formerly attracted industrial activities have lost their significance, their development has stopped, thus they are now trying to re-orientate themselves within the restructuring agglomeration of Miskolc. The Miskolc agglomeration has not become polycentric; it has remained a monocentric urban region up till now, where only a small fragment of settlements shows a unique character and specialization despite the differentiating processes. This specialization is primarily reflected in agricultural and industrial activities. The economy of the Miskolc agglomeration shows a mixed picture wherein the legacy of socialism and the selective renewal due to the economic processes of the past quarter-century are present at the same time. | hu_HU |
| dc.description.corrector | de | |
| dc.format.extent | 215 | hu_HU |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/259085 | |
| dc.language.iso | hu | hu_HU |
| dc.subject | agglomerációs területek | hu_HU |
| dc.subject | szuburbanizáció | |
| dc.subject | miskolci szuburbia | |
| dc.subject | településcsoport | |
| dc.subject | Agglomerating areas | |
| dc.subject | Suburbanization | |
| dc.subject | Miskolc Suburbia | |
| dc.subject | Settlement groups | |
| dc.subject.discipline | Földtudományok | hu |
| dc.subject.sciencefield | Természettudományok | hu |
| dc.title | A szuburbanizáció társadalmi - gazdasági hatásai és következményei a miskolci agglomerációba | hu_HU |
| dc.title.translated | Socioeconomic effects and consequences of suburbanization in the miskolc agglomeration | hu_HU |
Fájlok
Engedélyek köteg
1 - 1 (Összesen 1)
Nincs kép
- Név:
- license.txt
- Méret:
- 1.93 KB
- Formátum:
- Item-specific license agreed upon to submission
- Leírás: