Az önhiba bizonyítása a tartási kötelezettség elmulasztása bűncselekmény esetén

Abstract

Tanulmányom tárgya a Büntető Törvénykönyv 212. § (1) bekezdésbe ütköző és aszerint minősülő gyermektartási kötelezettség elmulasztása kapcsán felmerülő önhiba megítélése. Álláspontom szerint egy sokakat érintő gyakori bűncselekményről van szó, hiszen a házasság felbontás egyik vonzata lehet a gyermektartási kötelezettség megállapítása. A jogerős ítéletben foglalt akár egy havi tartás elmulasztás is megalapozhatja a büntetőjogi felelősségre vonást, és így előbb vagy utóbb, a tartásra jogosult feljelentése vagy a Kormányhivatalok jelzése alapján a nyomozóhatóságok látókörébe kerülhet a tartást elmulasztó fél. Értekezésemben fontosnak tartom első sorban a bűncselekményt megalapozó jogszabályokat körbejárni, majd magát a Btk. 212. § (1) bekezdésben rögzített törvényi tényállást elemezni. A felelősség megállapításához elengedhetetlen az elkövető önhibájának vizsgálata és az önhiba fennállásának bizonyítása. Az önhibának a fogalma és gyakorlati érékelése rendkívül sok esetet és kételyt vet fel, melyekre megpróbálok megoldást találni. Szakdolgozatomban igyekszem rávilágítani a tartási kötelezettség elmulasztása nyomozása során az elvégzendő nyomozási cselekményekre, azok bizonyító erejére, a nyomozás nehézségeire és a bűncselekményhez kapcsolódó felmerülő problémára. Első sorban elméleti síkon haladva próbálom szemléltetni az eljárás rendjét, végül pedig néhány gyakorlati példával is bemutatnám azt.