Magyarország szántóterülete 4,3 millió hektár, melynek 25 %-án kukoricát termesztenek. Ez az utóbbi 10 év átlagában 1,076 millió hektár vetésterületet jelentett, amiről átlagosan 7,35 t/ha termést takarítottak be. A kukoricatermesztés eredményét az ökológiai tényezők, agrotechnika és a biológiai alapok befolyásolják, de a kedvező feltételek hatására a kukorica kártevői is jelentősen felszaporodtak és nagy hatást gyakorolnak a termelés eredményességére. Ezek közül a kártevők közül az egyik legfontosabb a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hübner), melynek kártétele az utóbbi években jelentősen nőtt. Az ellene történő növényvédőszeres védekezés hatékonyságát az alkalmazott hatóanyag mellett leginkább a kezelés pontos időzítése határozza meg, mivel a lárva ellen még a szárba való befúrás előtt kell védekezni. A védekezés pontos időzítését rajzási adatokra kell alapozni, ami illat- és fénycsapdákkal valósítható meg. A diplomadolgozatomban a keleti országrészben 2018 és 2020 közötti időszakban gyűjtött illatcsapda adatokat (Tiszatelek, Berettyóújfalu, Nádudvar, Hajdúdorog, Napkor, Báránd, Túrkeve, Körösújfalu, Sáránd, Gibárt) (1. ábra) elemezve vizsgáltam, a kukoricamoly rajzásdinamikájának évenkénti változásait, valamint a földrajzi hely rajzásdinamikára gyakorolt hatását. Elemzésim célja annak megállapítása, hogy a Hajdú-Bihar megye előrejelző állomásain rendelkezésre álló illatcsapdák száma és területi elhelyezkedése, valamint a makroklíma mérőállomások adatai megfelelő információt biztosítanak-e az összes térségben dolgozó termelőnek. Az elemzésekben felhasznált illatcsapdákkal gyűjtött adatok a kukoricamoly csapdák fejlesztéséből, valamint a méhek (és egyéb megporzók) kukoricamoly csapdákból való kizárása céljából végzett terepi vizsgálatokból származnak. A kísérletekben szerepelt a bevezetőben is említett biszex kukoricamoly csalétek, illetve valamely, a vizsgálat céljának megfelelő kiegészítő vegyület, illetve módosított csapdatípus. A vizsgálatokban CSALOMON® VarL+ típusú csapdákat alkalmaztak. Az egyes területek azonos évben vett rajzásdinamikái összevetésére az észlelt rajzáscsúcsok meghatározását végeztem el az illatanyagcsapdákkal gyűjtött adatok alapján. Az illatanyagos kísérletek esetén a rajzás minél pontosabb meghatározása, és a minél nagyobb felhasználható egyedszám érdekében minden kezelés adatát együtt értékelve rajzoltam meg a területek rajzásgörbéit. Eredményeim értékelésekor figyelembe vettem a mintaterületeken, illetve azok közelében gyűjtött meteorológiai adatokat is. Az agrometeorológiai adatokat a KITE Zrt. precíziós gazdálkodási rendszer - PGR.hu oldalról a PrecMet applikációból gyűjtöttem össze. Az elemzésben felhasznált 9 területen (Berettyóújfalu, Hajdúdorog, Nádudvar, Tiszatelek, Napkor, Báránd, Gibárt, Túrkeve, Sáránd) elvégzett kísérletekben összesen több, mint 12000 kukoricamolyt fogtak a csapdák (215 csapda). Az azonos évben különböző területeken folyó felmérésekben nagyon különböző egyedszámokat tapasztalunk, melyek közt sok esetben nagyságrendi különbség mutatkozott. Ez már önmagában, a rajzások időbeli lefutását nem figyelve is jól mutatja, hogy már a kezelések okszerűségének (szükségességének) eldöntéséhez is érdemes lokális mintavételi adatokra támaszkodni. A távolabbi adatgyűjtő pontokról származó adatok nem minden esetben igazolják a növényvédőszerek adott táblán való felhasználását. A vizsgálati területek földrajzi elhelyezkedés alapján nem volt kijelölhető egyértelmű grádiens pl. egy észak-déli tengely mentén. A klimatikus adatok alapján számított várható rajzáscsúcsok és az illatcsapdák fogásai alapján megállapított rajzáscsúcsok időpontjai között jelentős különbségeket tapasztaltam. A különböző módszerekkel meghatározott optimális kezelési idők közt így jelentős eltérést volt, ami a kezelések időzítését bizonytalanná teheti. Ezek a különbségek az engedélyezett hatóanyagok tartamhatásánál is nagyobbak, így a pontatlanság/bizonytalanság nem védhető ki a kezelések során (3.,4., 6., táblázat). A problémát tovább bonyolítja, hogy az eltérések nem következetesek, így azok nem korrigálhatók valamilyen korrekciós eljárással. A két módszerrel kapott optimális kezelési idők közti különbség igen változó, sőt a különböző időjárású években hol az egyik, hol a másik módszer tette korábbra az optimális kezelések időpontját. A hiba egyik fő oka lehet, hogy míg a csapdák lokális rajzási adatokat gyűjtenek, addig a klímamérők a makroklímára vonatkozó adatokat szolgáltatnak, amitől a helyi lokális mezo- és mikroklímák jelentősen eltérhetnek. Ennek megfelelően a csapdák által adott becslés pontosabbnak ítélhető, de ennek igazolására további, a lárvakelést a rajzást és a mikroklímát együttesen vizsgáló kutatásokra van szükség. Az eredmények azt mutatják, hogy a jelen helyzetben a pontosabb időzítéshez két dologra is szükség lehet. Egyrészt közvetlen közeli, vagy helyben elhelyezett mérőállomásból származó klímaadatokra, sőt akár közvetlen növényzeti mikroklíma adatokra, illetve a rajzásdinamika és a lárvakelés dinamikája közti kapcsolat pontosabb ismeretére. Lokális klímamérő állomások telepítése költséges és azadataik pontos felhasználásának metodikája is kidolgozásra vár. A lokális rajzási adatok gyűjtése azonban a csapdákkal könnyen megoldható. A csapdafogások és a peterakás, valamint a lárvakelés közti időbeli kapcsolat feltérképezése azonban ebben az esetben is további vizsgálatokat igényel. A módszertan kialakítása a kezelések mind pontosabb ütemezését teszi lehetővé, ami a hatékonyság növelése mellett a kezelések számának csökkentését és a környezeti terhelés mértékének mérséklését is lehetővé teheti.