A XIX. században Európa szerte elkezdődtek a lecsapolási és ármentesítési munkálatok. Sajnos az Ecsedi-láp területe is a vízépítő mérnökök listájára került. Dolgozatom első részében ismertetem a láp kialakulásának elméleteit, bemutatom a hajdani lápi vidéket és az ott élők életét. Röviden összefoglalom azt az eseménydús öt évet amely alatt a Szamos balparti és Kraszna-Homoród szabályozási Társulat szakemberi új mederbe terelték a Krasznát, amely ezután már közvetlenül a Tiszába ömlött. Az eltűnt víz azonban magával vitte a vegetációt is. Környékbeli civil szervezeteknek és intézményeknek, valamint néhány elhívatott magánszemélynek köszönhetően felcsillant a remény, hogy a haldokló lápi világ egy részét talán újjá lehetne még éleszteni. Dolgozatomban egy elemzést végzek azokról a területekről, ahol a biotikus adottságok még jelen vannak: Csicsós-láp, Nagylegelő, Bürgezdi láp. Kiemelkedően foglalkozom a Csicsós-láp rehabilitációjának lehetőségével, mivel vízügyi helyzete kielégítő és a láposodási folyamat bizonyos szinten magától megindult.