A vaszkuláris kalcifikáció egy olyan biológiai folyamat, amelynek során a kardiovaszkuláris rendszer különböző pontjain hidroxiapatit kristályok rakódnak le. A vaszkuláris kalcifikáció sokszor más patológiai problémákkal jár együtt, mint például krónikus veseelégtelenség (CKD), érelmeszesedés és diabétesz. A vaszkuláris kalcifikációnak több fajtája is ismert attól függően, hogy a kardiovaszkuláris rendszer melyik részét érinti. A kalcifikáció leggyakrabban előforduló formái az erek intimális és mediális rétegében lerakódó hidroxiapatit kristályok által okozott intimális és mediális kalcifikáció. Ezen felül ismerünk szívbillentyű kalcifikációt és a kalcifikáló urémiás arteriolopátiát másnéven kalcifilaxist. A nátrium-tioszulfát egy inorganikus vegyület, kémiai tulajdonságait tekintve szagtalan és vízben oldódik. A kalcifilaxis kezelésében fontos tényező, hogy a nátrium-tioszulfát kelátképző vegyület és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, így a dialízis során kalcium-tioszulfátot képez a lerakódott kalciumból, amit a szervezet könnyebben el tud távolítani, mint a foszfát sókat. A nátrium-tioszulfátot több országban terápiás szerként is használják kalcifilaxis kezelésére. Ezért kutatócsoportunk jelen munka során azt tűzte ki célul, hogy megvizsgáljuk, hogy vajon a nátrium-tioszulfát képes-e gátolni a simaizomsejtek kalcifikációját in vitro körülmények között és az egér aorta kalcifikációját ex vivo körülmények között.