A kor előrehaladtával növekszik a multimorbiditás gyakorisága, így idős betegek esetében különösen sokszor fordul elő polypragmasia, a beteg által szedett gyógyszerek számának csökkentése pedig gyakran nem egyszerű és nem is mindig lehetséges. A párhuzamosan használt gyógyszerek számának növekedése a lehetséges gyógyszerinterakciók számának meredek emelkedését eredményezi, amelyhez az egyes szerek farmakológiai hatásának csökkenése, fokozódása és nem kívánt hatások jelentkezése is társulhat. Az idősek aránya a fejlett országokban növekszik, ami a ritmuszavarok (például a pitvarfibrilláció) előfordulásának egyre gyakoribbá válását vonja maga után. Bár a ritmuszavarok kezelésében egyre inkább előtérbe kerülnek a nem gyógyszeres lehetőségek (ablatio, implantálható cardioverter-defibrillator), főleg az idős betegek esetében továbbra is a gyógyszeres kezelés marad az elsődleges terápiás lehetőség. Az antiarrhythmiás szerek terápiás sávja szűk, egyes szerek csak kevés metabolikus útvonalon eliminálódnak, és proarrhythmiás aktivitással bíró képviselőik hatásait számos nem ritmuszavarokban alkalmazott HERG-csatorna gátló potencírozhatja, így fokozottan hajlamosak interakciókra. Használatuk során kiemelten fontos a beteg állapotának és a többi gyógyszerrel képzett interakcióik ismerete, melyek a nem ritmuszavarok kezelésében alkalmazott gyógyszerek (például ACE-gátlók, HMG-CoA reduktáz inhibitorok) antiarrhythmiás hatásai révén akár terápiás kihasználást is nyerhetnek.