Napjaink városhálózatát leginkább érintő kérdése, hogy mi lesz a korábbi gyárnegyedek, telepek sorsa. Ha a gyártási tevékenységet nem éri meg folytatni, akkor az átalakítások funkcióváltással, nemritkán szektorváltással is járnak. Az ilyen jellegű beruházások még viszonylag ritkák, a rossz fekvésű gyártelepek gyakran elhagyatottan végzik. Diplomamunkám témájául a Debreceni Dohánygyár rekonstrukcióját választottam, ugyanis ebben az esetben történt meg leglátványosabban a gyáriparból tercier ágazatba történő átállás, a gyártási épületből és raktárakból modern irodaépületeket alakítottak ki. A terület rehabilitációja jelenleg is tart, így közvetlen betekintést nyerhettem az átalakítás mikéntjébe. Az első két fejezetben Debrecen város, és a Dohánygyár ipartörténetét kívánom bemutatni. Ahhoz, hogy megértsük a debreceni dohánygyár rekonstrukciójának földrajzi, társadalmi és történeti helyzetét, szükség van arra, hogy röviden áttekintsük a város iparosodásának folyamatát. A harmadik fejezetben kitérek a terület általános adataira, alapvető tulajdonságaira. A főbb felépítmények 2004-es állapotának leírása bemutatja a később történő rekonstrukcióban rejlő lehetőségeket. A későbbiekben felvázolok egy vakvágányra került alternatív elképzelést, valamint egy általános kitekintést a barna mezős beruházásokkal kapcsolatban, amit maga a rekonstrukció részletes leírása követ. Az ott dolgozók között egy 100 főt érintő kérdőívezést végeztem (1. melléklet), aminek a kiértékelése során valós képet kaptam az ottani humán erőforrásról. Egy olyan kérdéssort állítottam össze, melyből az általános adatok mellett lehetővé válik a belvárosi és a városközponthoz közeli irodák összehasonlítása az ott dolgozók szemszögéből. Zárásul kitérek a 2008-as világgazdasági válság dohánygyárat érintő hatásaira, valamint a jövőben rejlő lehetőségekre. Ezen részletes leíráshoz szükséges anyagokhoz egy átfogó kutatómunka során tudtam hozzájutni. Sikerült megszereznem a 2004-es pályázathoz tartozó ingatlan-leírást, aminek a segítségével a rekonstrukció előtti állapotokat tudtam hitelesen jellemezni. A DILK kft és a Mezőgazdasági- és Vidékfejlesztési Hivatal rendelkezésemre bocsátotta képarchívumát. Ezzel a jelenleg készen álló épületek átalakításába nyertem vizuális betekintést. Ezeken kívül megkaptam még az egyes épületek és az egész telephely számítógépes tervrajzát, azonban ezeket kész ábraként nem tehettem közzé, hiszen nem közérdekű információkat is tartalmazott a gerincvezetékek pontos hollétéről, villamoshálózatról illetve a biztonsági kamerák hatósugaráról, viszont tökéletes kiegészítést nyújtottak az infrastrukturális változások leírásához. 2010 októberében sikerült leszerveznem egy interjút Boros Józseffel (2. melléklet), a Debrecen Dohánygyár tulajdonosával, aki készségesen elmondta az átalakítással járó problémákat, a nagy cégek idejövetelét és a várható jövőbeli fejlesztéseket.