A református egyházi oktatás hagyományainak, újraszerveződésének vizsgálata a rendszerváltástól (1989-90) napjainkig Magyarországon időszerű kutatási témává vált a 21. században - figyelembe véve a tradíciók újjáéledéséhez szükséges időt -, már vizsgálhatóvá vált a „református többlet”. Az oktatás szervesen kötődik az egyházakhoz, hazánkban 1868-ig csak felekezeti fenntartású népiskolák léteztek. A lelkészutánpótlás, az egyházak fennmaradása, valamint a hitben nevelt következő generáció volt a cél. Az 1948. évi XXXIII. törvény alapján államosították az egyházi iskolákat, melyek ekkor az összes intézmény 60%-át képezték (ennek 30%-a volt református). Néhány intézmény maradhatott fenn lelkészképzésre. Évszázados hagyományokat törtek meg több mint 40 évre. Kemény felügyelet alá került az oktatás, az egyházi különösen. A hagyományok tekintetében oly fontos alulról szerveződő körök, kiadványok, események vagy tiltólistára kerültek, vagy felülről szervezték őket továbbiakban, központosítva. A 90-es években megváltozott viszonyok és jogszabályok alapján újraszerveződhettek a felekezetek oktatási intézményrendszerei. Az eltelt 40 év alatt a református hagyományok többségét elfojtották, elhaltak. Ezek újraélesztése, a hagyományőrzés, hagyományteremtés, „örökségesítés” lassú folyamat. Több olyan hagyomány volt a református intézményekben, melyek nem maradtak fenn (pl. szupplikáció), némelyek átalakultak (pl. diáklapok helyett blogok), de jöttek létre újak is a hagyományozódás elvéből következően. A református oktatás rövid történeti áttekintését, intézményesülését, változó és állandó hagyományainak bemutatását követően kiemelt szerepet kap a Debreceni Református Kollégium hagyományainak vizsgálata, mivel ez az egyetlen szünet nélkül működő gimnázium, mely fennmaradhatott majd 500 éve. A 2016/17-es tanévben már újjászerveződött a felekezeti intézményrendszer, 12%-át tette ki az összes oktatási intézménynek. Feléledtek a tradíciók, így lehetővé vált vizsgálatuk is. Ez az összetett kulturális és társadalmi kontextusból kiragadott hagyományvizsgálat komplex bemutatása (kitekintve határon kívülre is) a disszertáció célja. A fellelhető hagyományelemek korai források (értesítők, évkönyvek, diáklapok, református kiadványok, iratok, stb.) feldolgozása, valamint etnográfiai kutatások alapján történt összegyűjtését követően két empirikus, primer, reprezentatív kérdőíves kutatás került lefolytatásra 220 válaszadó részvételével feltérképezve a felekezeti intézményekben megjelenő szokásokat, tradíciókat. A kérdések egy része az interjú módszerei szerint készült, így részletes beszámolók érkeztek, valamint adatközlőkkel folytatott félig strukturált, és narratív interjúk is segítették a munkát. A kérdőívek feldolgozásával megismerhetővé váltak a felekezetek megújult tradíciói, jellegzetes viseletei, sajátos ünnepei. A kérdőíves kutatások eredményei alátámasztják azt a feltevést, hogy egy újraszerveződő református intézménynek legalább 10 év szükséges ahhoz, hogy konvencióit átörökítse, vagy létrehozza. A Debreceni Református Kollégium lassan öt évszázados fennállása bizonyítja, hogy létezik megújuló szellemi örökség az állandóan változó körülmények között is, s hogy az ősi kollégiumok iránymutatóvá válhatnak. Összességében megállapítható, hogy a református oktatás megújul Magyarországon egyre szélesebb körben az oktatás minden szintjén. Az ehhez kapcsolódó évszázados tradíciók nagyobbrészt fennmaradtak, átörökítésük megtörtént, kisebb részük elveszett, azonban a 21. század új hagyományelemeket is hozott magával. Tárgyszavak: Református, hagyomány, vallás, tradíció, felekezeti oktatás

The study of the reorganization and the educational traditions of the Reformed Church from after the regime change (1989-1990) until today has become a timely research topic in Hungary in the 21st century – considering the amount of time needed for the revival of traditions -, the ‘Reformed surplus’ has now become observable. Education is tightly bound to churches; up until 1868, our country only had ecclesiastical public schools. The goals were the steady resupply of pastors, the survival of churches and raising the next generation in faith. According to act XXXIII of 1948 the ecclesiastical schools (which at this point comprised 60% of all institutes, 30% of which were Reformed) were turned into state-run schools. Only a handful of institutes remained to train pastors. Centuries-long traditions were broken for more than 40 years. Education, especially ecclesiastical education, became strictly monitored. Grassroots organizations, publications and events crucial to traditions were either put on blacklists or became monitored from the top-down. Due to a shift in circumstances and legislature in the 90s, ecclesiastical educational institutes could once again reorganize themselves. In the previous 40 years, most of the Reformed traditions have been snuffed out and died out. The revival of these, preserving and establishing traditions , the “helping of legacies” is a slow process. Multiple traditions (like supplication) have not survived, some have transformed (e.g.: instead of student papers, there are now blogs), but there are also new traditions following the principle of traditionalizing. The study of the traditions of the Reformed College of Debrecen receives particular attention in presenting a short historical review of the Reformed education, the introduction of its institutionalization, its changing and permanent traditions as it is the sole grammar school that has been continuously operational for almost 500 years. In the educational year of 2016/17, the ecclesiastical institutional system already reorganized itself and made up 12% of all educational institutions. The traditions have been revived, and they thus have become viable objects of study. The objective of this dissertation is the complex introduction of the study of traditions taken from a complex cultural and societal context, including some from outside the borders. Following the processing of the available early sources of elements of traditions (notices, yearbooks, student papers, Reformed publications, writings, etc.) and the collection based on ethnographic research, two empirical, primary and representative survey-based research studies were conducted with the participation of 220 respondents, to aid in the mapping of customs and traditions present in ecclesiastic institutes. A number of questions were made in accordance with the methods of the interview, thus detailed accounts were also sent, the research was also aided by half-structured interviews with informants. With the processing of the surveys, the novatory traditions, distinctive garbs and specific celebrations of the denominations became knowable. The results based on the surveys further support the assumption that a reorganizing Reformed institute needs at least 10 years to transmit or create its conventions. The nigh five-century long survival of the Reformed College of Debrecen proves that a novatory spiritual legacy exists even among the constantly changing circumstances, and that the ancient colleges may become spearheads. Overall, one may conclude that the Reformed education is renewing itself in Hungary in ever-wider circles on every level of education. The centuries-old traditions that pertain to this have mostly survived, their transmittal has taken place, a minority of them has been lost, however, the 21st century brings with it new elements of tradition. Keywords: Reformed, tradition, religion, ecclesiastical education