A köznevelési törvény kötelezi az iskolákat a kiemelten tehetséges gyermekekkel mint különleges bánásmódot igénylő tanulókkal való foglalkozásra. Ennek a feladatnak a végrehajtása némely intézményben sikeresen, máshol kevésbé eredményesen zajlik. A dolgozatban a közoktatási intézményekben folyó tehetséggondozó munka sikerességének és az intézményvezető attitűdjének, a téma iránti elköteleződésének kapcsolatáról, összefüggéséről írok. Feltérképezem azokat a tulajdonságokat, magatartásformákat, képességeket, amelyek ebben a témában sikeressé tehetnek napjainkban egy intézményvezetőt. Vizsgálom azt is, hogy hogyan látják az igazgatók a saját szerepüket a tehetséggondozásban. Dolgozatomban először az elméleti alapokról adok szakirodalmi áttekintést, majd bemutatom a témához kapcsolódó saját kutatási eredményeimet. Szakdolgozatom elkészítéséhez számos, a témához kapcsolódó művet, folyóiratot, publikációt olvastam el, irodalomelemzést végeztem, interjúkat készítettem intézményvezetőkkel, tanárokkal, tehetséggondozó koordinátorokkal. Az eredmények összegzése után a hipotézisem igazságtartalma igazolódott: ott működik jól a tehetséggondozás, ahol a vezető azt személyes felelősségének érzi, saját maga is elköteleződött a hatékony és sikeres működés iránt. Elhivatottsága egyértelműen kisugárzik a többi pedagógus felé, orientálja őket, biztosítja az egységes szemléletet, a szervezetfejlesztési elképzelések megvalósításában az egész tantestület elköteleződését. Az összegyűjtött tapasztalataimat vezetői aspektusból összegeztem.