A személyállapoti perek, valamint az apaság és származás megállapítása iránti perek magyar szabályozásának bemutatását azért választottam szakdolgozatom témájának, mert korábbi ismereteim is voltak a témáról és rendkívül érdekes kérdésnek találtam, hogy milyen perjogi lehetőségek állnak rendelkezésre az apaság és származás megállapítása érdekében. Szomorú tény, hogy ezen témának napjainkban is nagy aktualitása van, hiszen a házasságok számának csökkenése, illetve a házasságon kívüli párkapcsolatok elterjedése maga után vonja a házasságon kívül született gyermekek egy részét illetően a származás kiderítését, mely a gyermek életét több értelemben is döntően befolyásolja (pl.: névviselés, öröklés, adott esetben gyermektartásdíj fizetésére irányuló kötelezettség a különélő szülő vonatkozásában). E körben utalok a 4. pont második bekezdésében foglaltakra, ahol is kifejtem, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai is megerősítik, hogy a mai modern magyar társadalom negatív velejárója a házasságkötések csökkenése és ezzel párhuzamosan a házasságon kívül született gyermekek számának növekedése. Azt hiszem, megállapítható, hogy korábban ilyen jellegű negatív tendencia kevésbé volt érzékelhető, ez inkább napjainkban kezd felerősödni, amely folyamat fokozódását a hagyományos, konzervatív értékek (házasság, család) háttérbe szorulása és az individualista értékek (karrierizmus) előtörése miatt is segítik. Szakdolgozati témám aktualitását a hivatkozott szociológiai folyamatok vitathatatlanná teszik. A következőkben szeretném röviden bemutatni az apasági perekkel kapcsolatos, utóbb érintett családjogi tény, a házasság és szűkebb körben a perjog római jogi és magyar történeti hátterét ezzel mintegy tágabb kontextusba helyezve a szakdolgozati témámat (1. fejezet). Ezt követően az általánostól a speciális joganyag felé haladva ismertetem a különleges perek szabályait (2. fejezet), valamint a személyállapoti perekre (3. fejezet) és azon belül az apaság és származás megállapítása iránti perekre (4. fejezet) irányadó lényeges eljárásjogi rendelkezéseket (ez utóbbi részben az apasági vélelem kérdéskörét is kifejtve). Az 5.-7. fejezetek pedig az apaság megállapítása iránti per, az apaság vélelmének megdöntése iránti per és az anyaság bírósági megállapítása iránti per részletszabályait teszik alaposabb vizsgálat tárgyává. A legfrissebb jogszabályváltozásra is kitekintést engedve a 8. fejezetben összehasonlítom a státuszpereknek a polgári perrendtartásról szóló hatályos törvényi szabályozását a 2016. december 2-án kihirdetett 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Új Pp.) szabályaival az új Pp. koncepciójára is kiterjedően. Végül az utolsó szerkezeti 6 egységben (Összegzés) összefoglalom az előző fejezetek tapasztalatait és levonom az azokból származó következtetéseket.