A növekedési elmaradás és az alultápláltság gyakori szövődményei a gyermekkori gyulladásos bélbetegségnek (IBD). Fontos mutatói lehetnek a betegség aktivitásának és az életminőséget is jelentősen befolyásolják. Többek között a csökkent étvágy, hasi fájdalom, felszívódási zavar, növekedési hormon rezisztencia és genetikai faktorok vezetnek kialakulásukhoz. A betegség pubertás előtt való megjelenése szintén magasabb rizikót jelent az alacsony végleges testmagasság elérésére. A szteroid terápia kerülése, a remisszió hatékony elérése és fenntartása, a megfelelő beteg compliance mind fontos tényezők az optimális növekedés szempontjából. Diplomamunkám célja a gyulladásos bélbetegségben szenvedő gyermekek növekedési elmaradásának és alultápláltságának kialakulásában közreműködő folyamatok összegzése, azon terápiás lehetőségek felmérése, melyek megelőzhetik vagy megszűntethetik a gyermekek kórosan alacsony testmagasságát és testsúlyát. Egyúttal a Debreceni Egyetem Gyermekklinika Gyermek-gasztroenterológiai szakrendelése által gyulladásos bélbetegség (IBD) miatt gondozott 41, 5-18 év közötti gyermek tápláltsági állapotának felmérése, növekedésük és súlygyarapodásuk követése, a változások vizsgálata a gyógyszeres kezelés ismeretében, 2009 és 2018 között. Retrospektív módon, a betegek egészségügyi dokumentumaiban talált testmagasság és testtömeg adatok felhasználásával meghatároztuk a testmagasság, testtömeg, testtömeg index (BMI) SDS-score értékeket. Az adatgyűjtést 18 éves korig vagy a vizsgálat végéig folytattuk. A diagnózis idején a gyermekek hossznövekedése 9.75%-ban (4/41) bizonyult elmaradottnak a testmagasság SDS-core alapján. Testtömeg SDS-score kalkulálásával a betegek 12.19%-a (5/41) volt alultáplált, míg BMI SDS-score alapján 4.9%-uk (2/41). A vizsgálat kezdetekor a gyermekek 7,32%-a (3/41) bizonyult túlsúlyosnak, akik a követési idő alatt nem veszítettek testtömegükből. A megfigyelés végére a gyermekek hossznövekedése és testtömeggyarapodása is 4,8%-ban (2/41) bizonyult elégtelennek. A testtömeg 7,39%-al, a testmagasság 4,95%-al, a BMI pedig 0,1%-al javult a kiindulási értékekhez képest. Az alacsony esetszám miatt adataink statisztikai analízisre nem alkalmasak, így egyértelmű összefüggést nem tudtunk kimutatni az egyes terápiákkal. Azonban határozott emelkedést találtunk az SDS-értékekben a biológiai terápiával kezelt betegeknél. Összefoglalásként azt lehet megállapítani, hogy az IBD standard terápiája javítja a növekedést és a súlygyarapodást is a gyermekekben. Mégis maradnak betegek, akiknél ezek a kezelések hatástalanok. Ilyen esetekben érdemes lehet más terápiás opciókat, mint a növekedési hormon és a diagnózis felállításának idejétől alkalmazott biológiai terápiát megfontolni.