Diplomamunkában egy alföldi község, Ebes környezetében több évtizedig engedély nélkül üzemelő települési szilárd hulladéklerakó rekultiválásához vezető hosszú folyamatot akartam bemutatni a kapcsolódó szakirodalmi és törvényi háttér, illetve az diplomadolgozat elkészítéséig elvégzett környezetvédelmi kötelezettségek részletes bemutatásával. A környezetvédelmi tervezői munka első lépésként végrehajtott környezetvédelmi felülvizsgálat legfontosabb feladata a lerakott hulladékok és környezetre kifejtett hatásaiknak pontos feltérképezése volt. A felülvizsgálat eredményei képezték a kiindulási alapot a rekultiváció technológiájának kiválasztásához és a terv elkészítéséhez, melyet a környezetvédelmi felügyelőség, mint eljáró hatóság engedélyezett. A talajban és a talajvízben feltárt kismértékű szennyezés, a lerakott hulladék minősége és mennyisége, valamint a lerakás műszaki színvonala határozta meg az együtemű rekultivációs technológia alkalmazását, mely az adott körülmények között a legköltséghatékonyabbnak bizonyult. A rekultivációval összefüggő szakirodalom ismertetésével megpróbáltam kihangsúlyoznia felhagyott lerakók rekultivációjának jelentőségét, illetve környezetre kifejtett kedvező hatásait. Emellett kiemelten próbáltam foglalkozni a törvényi háttérrel is. Ez az uniós jogharmonizációnak köszönhetően teljes körűen leszabályozza a rekultivációt, mely jól tükröződött a diplomamunkámban ismertetett engedélyezési folyamat során is. A diplomamunka eredményeit összefoglalva megállapítottam, hogy a települési szilárd hulladéklerakók rekultivációja egy komoly műszaki és környezetvédelmi tervezői munka eredménye, melyet a múltban zajló felelőtlen hulladéklerakás következményei kényszerítettek ki.