Az Európai Unió tagjaként hazánknak is új kihívásokkal kell szembenéznie: mind a társadalom, mind a döntéshozók szintjén kell ismernünk azt a sajátos teret, amit az EU képvisel. Hazánkban a szabályozás átvétele, bevezetése és betartatása mellett az unió által gazdasági, infrasruktúrális és politikai okok miatt is szorgalmazott regionális szint kialakítása ad megoldandó feladatot. A területi tervezés rendezési részében a területrendezési tervek (országos, kiemelt térségi, regionális, megyei) és a településrendezési tervek között hiányzik egy láncszem. A hiány fennáll annak ellenére, hogy sokan a jelenlegi tervek számát is sokallják, a tervezés menetét, az oda-visszacsatolás kényszerét, egyáltalán az önkormányzati (értsd: települési) önállóság bárminemű csorbítását sérelmesnek tartják (és a területi tervek kötöttségeit annak érzik). Ez a láncszem egyértelműen a megye és az egyes települések között hiányzik. Különösebb megfontolás sem szükséges hozzá, elég csak azt észrevenni, hogy az ország és a régió, ill. a régió és a megye viszonyszáma 1/7 illetve 1/3, ellenben a megye és a település között 1/59 - 1/355. (átlagosan: 1/167). Hazánkban a LAU1 szint csak statisztikai-tervezési szintként jelent meg. A regionális szemlélet és identitás megerősödése segítheti a valódi közigazgatási szintté válását. A diplomamunka elkészítése során azt vizsgáltam és elemeztem, hogy a választott kistérség milyen adottságokkal rendelkezik és milyen tényezők javításával, és változtatásával lehet elérni azt, hogy egy már uniós kistérséghez hasonló legyen.