Az utóbbi időben szakmai és társadalmi szempontból is megkérdőjeleződött a fehér akác magyarországi helyzete. Dolgozatomban kitérek az akác származására, valamint a betelepítésének történetére. Előnyei ismertetésével igyekszem hangsúlyozni az akácfa hazai létjogosultságát, de felhívom a figyelmet arra is, hogy az akácosok egyhangú homogenitásukkal tönkreteszik erdőségeink sokrétű élővilágát. Bemutatom ezen felül az akác alaktanát, morfológiáját és rendszertanát, melyből kiderül, hány féle akácfajt különböztetünk meg. Mindezek mellett kitérek még a fehér akác élettanára és fenológiai fázisaira is. Mivel az akác különböző díszváltozatai kertészeti jelentőséggel bírnak, dolgozatomban ezen növények ismertetésének is helyet adtam. Tanulmányozott résztémám az akác szaporításának körülményei, melyben részletesen a generatív szaporítás lehetőségeit mutatom be. A kutatásomat két lépésben folytattam. Egyik lépésben a szülővárosomban található erdészeti faiskolába látogattam el négy alkalommal. Másik lépésként saját kísérlet során két, a keményhéjúság megszüntetésére irányuló vetés előtti magkezelési eljárást vizsgáltam: a forrázást és a koptatást (szkarifikálást). Eredményeim ismertetése igazolja azokat a szakirodalmi állításokat, melyekből kiderül, hogy a magvakat kezelés nélkül nem szabad elvetni, ugyanis ez esetben a csírázás kismértékű lesz, vagy teljesen elmarad. Ezzel szemben a kezeléseknek köszönhetően – ahogyan a kísérletemben is egyértelműen megmutatkozott – megszűnik a magvak keményhéjúsága és megindulhat a csírázás.