Szakdolgozatom témájául a különleges bánásmódot igénylő tanulók fejlesztési lehetőségeinek bemutatását, valamint előrehaladásuk mutatóinak vizsgálatát választottam az új típusú szakképzési rendszerben. A mai oktatási rendszer egyik leghangsúlyosabb alapelve az egyéni bánásmód biztosítása a tanulók számára. Különösen igaz ez a különleges bánásmódot igénylő, sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulókra. A téma időszerűségét és fontosságát igazolja, hogy ezeknek a tanulóknak a száma növekvő tendenciát mutat a középiskolákban is, különös tekintettel a szakképzésre. 2020-tól az új szakképzési törvény bevezetésével alapvető változások következtek be a magyar szakképzési rendszerben, mert ekkortól vezették be a munkaerőpiaci igényekhez igazodó, a gyakorlati szemléletet erősítő duális képzési rendszert, amelyben a különleges bánásmódot igénylő tanulóknak is helyt kell állniuk. Szakdolgozatom célja annak a vizsgálata és felderítése volt, hogy milyen a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók helyzete, az ő támogatásuknak a lehetősége a középiskolában-elsősorban a technikumban és a szakképző iskolában- a 2020-ban bevezetett új szakképzési rendszerben. Arra kerestem a választ, hogy milyen módszerek és alternatívák állnak az oktatók rendelkezésére a kiemelt figyelmet igénylő tanulók fejlesztésére, az egyéni bánásmód érvényesítésére. Arról kívántam képet adni, hogy mennyire képesek ezek a tanulók megfelelni a középiskolai követelményeknek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük a tanulmányaik során, és hogy mennyire sikeres a tanulmányi előmenetelük? Képesek-e a pedagógiai kedvezményeik figyelembevétele mellett eljutni az érettségig vagy a szakmai vizsgáig, és mennyire tudják sikeresen teljesíteni azt? Kutatásomat a saját intézményemben végeztem a kollégák közötti kérdőíves felmérés, valamint a dokumentumelemzés és a statisztikai forráselemzés segítségével. Kutatásom legfontosabb következtetése az lett, hogy a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók sikeres életpályához segítése a szakképzési rendszer egyik nagy kihívása, és ehhez olyan holisztikus, átfogó szemléletmódra, tanulási-tanítási keretre van szükség, amely mindvégig az egyéni szükségletek és a szakmai elvárások összehangolásán és a folyamatban résztvevő valamennyi szereplő kölcsönös együttműködésén és elhivatottságán alapszik.