A közvetítői eljárásnak ősidős hagyományai vannak. Mint jogintézmény hazánkban ezer éves múltra tekint vissza. Nyugat Európában az utolsó évtizedben terjedt el, különösen az Egyesült Államokban rendelkezik jelentős hagyományokkal, hazánkban még kevésbé ismert. Elismertségét bizonyítja, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt két évtizedben többszörösére növekedett a mediációs intézetek száma. Európa számos országában is, így például Németországban komoly fejlődésnek indult a mediáció az elmúlt években, sőt ma az egyik legdinamikusabban fejlődő jogintézmény. Napjaink kriminálpolitikájának egyik jelentős kihívása, megoldások találása a szabadságvesztés „hatástalanságára” és a visszaeső bűnözők számának folyamatos növekedésére. A börtönbüntetés sem felel meg a vele szemben támasztott elvárásoknak, mindamellett, hogy drága is a társadalom számára, nem rettent el, nem is fékez meg, csak a fogvatartás idejére hatástalanítja a tettest. Ezért kell a XXI. századba érve olyan új lehetőségeket keresni, amelyek megoldást kínálnak ezekre a problémákra, és alternatívát az elkövetők megbüntetésére. Olyan büntetéseket kell keresni, amelyek előtérbe helyezik a sértett érdekeit, és a részükre nyújtandó kártalanítást, hiszen szintén problémát jelent a bűncselekmények sértettjeivel való bánásmód megoldatlansága. Ez a két igény találkozik a resztoratív igazságszolgáltatás gondolatában, amely az érintettek szorosabb bevonásával igyekszik megoldani a közösségi béke visszaállítását és a bűncselekménnyel okozott károk jóvátételét. A mediáció, vagy a tettes-áldozat közötti egyezség egyik legjobb eszköznek mutatkozik. A mediáció elméletének alapja, hogy az érintettek között konfliktus helyzet jön létre, melyet a büntetőeljárás nem biztos, hogy képes, és nem is kíván feloldani. E konfliktus rendezését helyezi középpontba az egyezség, melyet az érintettek hoznak találkozásuk alkalmával és saját ügyük eldöntésével egy bíró helyett megoldást támogató mediátor segítségével. Ha a tettes teljesíti a megegyezésben vállaltakat, akkor a sértett kártalanításával helyrehozza az okozott jogsérelmet, és mentesülhet a további szankcionálás alól. A mediáció széles körben érvényesülő gondolata, valószínűleg annak a felismerésnek köszönhető, hogy a jogérvényesítés hagyományos peres útjával általában mindenki rosszul jár. A nyertesek is sokszor vesztesnek érzik magukat, főleg a büntetőeljárásban, amelynek kizárólag vesztesei vannak, köszönhetően az évekig elhúzódó eljárásoknak, az ítélettel szembeni elégedetlenségnek és a hiábavaló perlekedéssel eltöltött idő és fáradtság pótolhatatlanságának. „Az áldozatok büntetőeljárásbeli jogállásáról” szóló 2001/220/IB Európai Uniós kerethatározat a tagállamok számára 2006. március 22-i határidővel előírta az egyezség alkalmazásának bevezetését a büntetőügyekben is. Az Országgyűlés elfogadta a Be.-t, illetve a Btk.-t módosító 2006. évi LI. törvényt, ennek a közvetítői eljárással kapcsolatos szabályai 2007. január 1. napján léptek hatályba, míg a közvetítői eljárás részletes szabályairól külön törvény rendelkezik. A mediáció jogi lehetőségeinek megteremtése hazánkban számos előnyt és komoly előrelépést jelent. Dolgozatomban a közvetítői eljárás előzményeit, szabályozását, továbbá annak indokoltságát, előnyeit és vele szemben támasztott kritikákat,nemzetközi szabályozást, valamint gyakorlati tapasztalatokat részletezem a vagyon elleni bűncselekményekre különös tekintettel.