Filipinos consider Holy Week as the holiest of days of Lent and Easter. During this time, the country is shrouded with centuries-old rituals and practices that persist in contemporary times. Using the framework of gender performativity, this study examines three forms of pamamanata (devotion): pagsasanto (taking care of a religious image), penitensya (penance), and salubong (Easter procession). The aim is to identify pamamanata practices that align with the feminine, masculine, gay, and those bordering between masculine and feminine tropes. The study maximized data from the author’s fieldwork and ethnographic materials written by academics. This study found that the three pamamanata traditions are gendered practices and that these are affected by the agencies of the family, community, and religion.

A filippínók a nagyhetet a nagyböjt és a húsvét legszentebb időszakának tartják. Ez idő alatt az országot évszázados rituálék és gyakorlatok lepik el, amelyek a mai napig fennmaradtak. A tanulmány a gender performativitás kereteit felhasználva a pamamanata (áhítat, odaadás) három formáját vizsgálja: a pagsasanto (egy vallási kép gondozása), a penitensya (vezeklés) és a salubong (húsvéti körmenet). A cél a feminin, maszkulin, meleg, illetve a maszkulin és feminin típusok közötti határesetnek számító pamamanata-gyakorlatok azonosítása. A tanulmány maximalizálta a szerző terepmunkájából és a tudósok által írt néprajzi anyagokból származó adatokat. A tanulmány megállapította, hogy a három pamamanata-hagyomány nemek szerinti gyakorlat, melyekre a család, a közösség és a vallási szervezetek is hatással vannak.