Bár sokszor nem vesszük észre, de a vékonyrétegek életünk számos területén előfordulnak, napjaink szerves részévé váltak. A megfelelő vastagságú, összetételű és szerkezetű vékonyrétegek nyújtotta lehetőségeket kihasználva alkalmazásukkal többek között a minket körülvevő technológiai eszközeink (hordozható számítógépek, mobiltelefonok) méretét csökkenthetjük, más eszközökben határrétegként szerkezeti és funkcionális stabilitást biztosíthatunk, szerszámaink felületének szerkezeti-kémia módosítása révén kopásállóbbá és hatékonyabbá teszik. Ezen célok eléréséhez sokszor többféle anyag kombinációjával készített vékonyréteget kell építeni, úgynevezett multirétegeket, melyek elengedhetetlenek olyan mindennapi eszközökben mint például a szemüveglencsék, napelemek vagy éppen az akkumulátorok. A vékonyrétegeket funkcionalitásuk szempontjai alapján is csoportosíthatjuk. Lehetnek kémiai/fizikai védelmet biztosító rétegek olyan eszközök felületén, mint például diffúziós gátak, biokompatibilitást növelő rétegek, illetve aktív rétegek, melyek külső behatásokra valamilyen fizikai választ adnak szenzorokban vagy fénykibocsájtó eszközökben. Kutatómunkám első felében fogászati implantátumok biokompatibilitását növelő felületi bevonatréteg, a második felében pedig radioaktív sugárzás detektálására alkalmas lumineszcens vékonyréteg előállításával és tulajdonságaik vizsgálatával foglalkoztam. Az implantátumok felületi rétegeinek alapja egy CaSi kerámiapor, mely felhasználásával titán hordozón nanostruktrurált bevonatréteget kialakításának lehetőségeit vizsgáltam, az implantátumok beültetését követő csontosodási idő jelentős csökkentése érdekében. Munkám folytatásaként szervetlen perovszkit nanokristályok kémiai szintézisével és belőlük vékonyrétegek építésével foglalkoztam. A vékonyrétegek besugárzását radioaktív sugár¬forrásokkal és részecskegyorsító nyalábjával végeztük az irodalomban jelenleg nem elérhető adatokat gyűjtve a perovszkit vékonyrétegek részecskedetektorként való alkalmazási lehetőségeire.

Although we often do not notice, thin layers occur in many areas of our lives, they have become an integral part of our days. By taking advantage of the opportunities provided by thin layers with the right thickness, composition and structure, we can reduce the size of the technological devices around us (e.g. portable computers, mobile phones), and ensure structural and functional stability as a boundary layer in other devices. To achieve these goals, it is often necessary to build a thin layer made of a combination of several materials, so-called multilayers, which are essential in everyday devices such as eyeglass lenses, solar cells or even batteries. Thin layers can also be grouped in terms of their functionality. There can be layers providing chemical/physical protection on the surface of devices, such as diffusion barriers, layers that increase biocompatibility, and active layers that provide some physical response to external influences in sensors or light-emitting devices. In the first half of my research work, I dealt with surface layers of dental implants that increase biocompatibility, and in the second half with luminescent thin layers suitable for detecting radioactive radiation. The basis of the surface layers of the implants is a CaSi ceramic powder, using which we are investigating the possibilities of forming nanostructured coating layers on titanium substrates in order to significantly reduce the ossification time of the implants after implantation. As a continuation of my work, I dealt with the chemical synthesis of inorganic perovskite nanocrystals and the construction of thin layers from them. The subsequent irradiation of the thin layers was carried out with radioactive radiation sources and a particle accelerator beam, collecting data currently unavailable in the literature on the application possibilities of perovskite thin layers as particle detectors.