Henri Theodor Fontane 1819. december 30-án született Neuruppinban, gyógyszerész fiaként. A városi iskolába járt, majd az apja és egy ismerős házitanító oktatta otthon. Ebben az időben kezdett érdeklődni a történelem és a költészet iránt. A gimnáziumot Neuruppinban végezte. 1833-tól Karl Friedrich Klöden Friedrichswerderschi Ipari Iskolájában tanult, 1836-tól kezdte a gyógyszerész-képzést. Fontane több városban, több gyógyszertárban is dolgozott, például: „Fehér Hattyú” Gyógyszertárban, Lipcsében a „Fehér Szarvas”-ban, Drezdában Dr. Gustav Struves Salomonis Gyógyszertárában, a „Fekete Sas” Gyógyszertárban. 1844. április 1-től 1845. március 31-ig a Ferenc Császár Gárda Gránátos regimentjében teljesített önkéntes szolgálatot, ahol altiszt lett. Fontane a bethniai kórházban gyógyszerészetet oktatott. 1849. szeptember 30-án befejeződött munkája a kórházban, és elhatározta, hogy a jövőben szabad íróként fog dolgozni. Élete során több híres lapban publikált, például a radikális-demokrata Dresdener-Zeitung-ban, a Vossischen Zeitung-ban.

850 júliusában elutazott Schleswig-Holsteinba, hogy belépjen a felszabadító hadseregbe, és hogy közel legyen a hadszínterekhez. Fontane többször utazott külföldre (pl. London), hogy riportokat készítsen újságoknak. 1856. januárban utazott vissza Németországba, idejét az utazó-irodalomnak szentelte, ami a XIX. század közepén igencsak fellendült. Több cikk és könyv is született utazásokról a távoli keletre, Európába, és más távoli vidékekre, és az ezzel egybeköttött kaland, és veszély is elhíresült. 1859. július 18 és 23 között tette első útját Ruppinba. Utazási nyomán született 1861-ban a „Grafschaft Ruppin“ című könyv „Wanderungen durch die Mark Brandenburg“ (1. Die Grafschaft Ruppin, 2. Das Oderland, 3. Havelland, 4. Spreeland, 5. Fünf Schlösser). Az utazó-műveihez tartozikmég további 3 kötet (1844-59: Wanderungen durch England und Schottland, 1860: Jenseit des Tweed (Reisebericht aus Schottland, 1866 Der Schleswig-Holsteinische Krieg im Jahre 1864). Fontana utazó-költészete képezte az alapját az epikus művészetének. Fontane a XIX. századi realisták egyik legfontosabb képviselője. A realista irodalomban az írók a pontos valóságábrázolást szubjektív elbeszélési cselekménnyel kombinálták. Ehhez többször humort és iróniát alkalmaztak. A realista irodalom formai- és tartalmi egyszerűségre törekszik. A korai időkben az utazás a magasabb társadalmi osztályok privilégiuma volt, manapság viszont az élet tejesen szokványos részét képezi. Az utazás kulturális valója az irodalomkutatás egyik érdekes része. Az emberek önszántukból elhagyták a megszokott környezetet, az egyéni életteret, hogy távoli, idegen világokat fedezhessenek fel.

Az utazási irodalomnak eóaz egyik legfontosabb műve az „Aus den Tagen der Okkupation: Eine Osterreise durch Nordfrankreich und Elsaß-Lothringen 1871“. Fontane a német-francia háborút két kötetében ábrázolta. Az első volt a „Kriegsgefangen“, ahol az utazás végén fogságba került.

A március 28-án kitört párizsi barikád-háborúk vége után nem sokkal, 1871. április 9-én Fontane második alkalommal utazott Franciaországba, és május közepéig, hat hónapon át utazott. Fontane vonattal, és kocsival utazott, természetesen jegyzetfüzettel és tollal a kezében. A németek által megszállt területekre utazott el, amelyek történetére kimerítően emlékezett, Normandiába, Elzász Lotaringiába, leírta Reims, Amiens, Rouen, Sedan, Metz városát, Straßburgot. A mű háborús todósítások gyűjteménye, dialógoké utazókkal (pl. Fischer úr), és Franciaországot is leírja. Mivel érdekelték a templomok, különösen tetszett neki Amiens, Reims és Rouen . Utazásai során több híre történelmi alak nyomairól, történetéről mesél, pl. IV. Henrik, Jean-Jaques Rousseau, az Orléans-i szűz. A szubjektív látásmódjának, és nagy történelmi tudásának köszönhetően az olvasó egy kocsiban érezheti magát Fontanéval, és átélheti a háborúkat.