Diabéteszspecifikus életminőség és depresszív tünetek vizsgálata sportoló és nem sportoló felnőtt 1-es típusú cukorbetegek körében
Absztrakt
Bevezetés: Az életminőség vizsgálata a krónikus betegségek kezelésében egyre nagyobb jelentőséggel bír. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a krónikus betegségek, így a diabetes mellitus lefolyásában és gondozásában a pszichológiai/pszichoszociális tényezők jelentős szerepet játszanak (Rigó, Kökönyei, 2014). Az egyik legtöbbet vizsgált tényező a depreszív hangulat, valamint annak hatása az életminőségre és a vércukorkontrollra. Célkitűzések: Vizsgálatunk célja az volt, hogy feltérképezzük a betegségspecifikus életminőség, a depresszív hangulat, továbbá a glükózkontroll közötti összefüggéseket sportoló és nem sportoló 1-es típusú cukorbetegek összehasonlításában a társas támogatás szerepének és a különféle egészségügyi technológiák használatának figyelembe vételével. Módszer: Online sportos cukorbeteg csoportok platformjain úgy, mint Sportos Cukorbetegek Egyesülete, Diabos bringások, Diabos futók csoportjaiban került megosztásra kérdőívünk, melyet 90 személy töltött ki (átlagéletkor: 40,24 év; SD=12,98). A tesztbattériában szereplő négy validált kérdőív szolgált mérőeszköznek: a Beck-féle Depresszió Kérdőív rövidített változata (BDI), a Betegségteher Index, a Problémás Területek a Cukorbetegségben (PAID) és a Multidimenzionális Társas Támogatás Skála (MSPSS). Eredmények: Hipotézisünknek megfelelően a sportoló 1TDM felnőttek körében jobb HbA1c értékeket találtunk, az optimális HbA1c értékkel rendelkező sportoló személyeknél pedig tendencia szinten alacsonyabb BDI értékeket kaptunk. Eredményeink egybecsengnek a szakirodalmi eredményekkel miszerint a testmozgás a depressziós tünetek kisebb gyakoriságával jár együtt szubklinikai szinten. Bizonyítást nyert az a feltevésünk, hogy a magas HbA1c értékkel magasabb BDI értékek, súlyosabb depresszív tünetek járnak. Eredményünk miszerint a pumpát használó cukorbetegek jobb önértékelt egészségről számolnak be, mint a penet használó betegtársaik összhangban vannak az eddigi hazai és nemzetközi kutatási eredményekkel. A szubjektív, önértékelt egészségi állapotra vonatkozó eredményeink kiemelkedően magasak voltak ebben a sportos 1-es típusú diabéteszes mintában: kiválónak 13,3%, míg jónak 61,1% értékelte egészségi állapotát, ami a 2013-as Hungarostudy Egészség Panel vizsgálatán csupán 8% volt a cukorbetegek körében. Következtetés: Jelen kutatásunkban azt találtuk, hogy a rendszeresen végzett testmozgás, sport kimondottan ajánlott minden 1TDM betegnek, nemcsak a jobb, optimális glükózkontroll miatt, hanem a pszichés jóllét, kedvezőbb hangulat és jobb életminőség miatt is. Ehhez viszont a dietetikai edukáció mellett indokolt volna az 1-es típusú cukorbetegek biztonságos testedzéséhez, sporttevékenységéhez szükséges ajánlások, általános protokollok, szabályok oktatása, beteggondozásba való beillesztése. A cukorbetegek gondozása során javasolt továbbá a betegek depressziós tüneteinek és életminőségének pszichológiai szűrése és utánkövetése, ezáltal javulhat a betegek életminősége, és a betegség prognózisa.