A vízi makrovegetáció változatos élőhelyet biztosít a makroszkopikus gerinctelen szervezetek számára, így vizsgálatával értékes információt kaphatunk egy adott víztér faunájára vonatkozóan. Jelen dolgozatunkban egy nagyobb vizsgálatsorozat részeként Duna menti ártéri területek (Szigetköz, Gemenc, Béda–Karapancsa) növényállományaiból 2000 és 2005 között vett árvaszúnyog minták összehasonlítását végeztük el. Munkánk során összesen 78 taxon (71 faj és 7 génusz) került elő (a 71 faj a hazai árvaszúnyog fauna 21,6%-a), melyek között három, a hazai faunára új fajt is kimutattunk (Labrundinia longipalpis, Glyptotendipes imbecilis és Glyptotendipes signatus). Eredményeink alapján a vizsgált területek árvaszúnyog-együtteseinek összetételében nagyfokú hasonlóságot tapasztaltunk. Ezt részben okozhatja a más gerinctelen taxonok vizsgálata során megfigyelt, a szabályozási és vízpótlási munkálatok eredményeként a víztereknél végbement uniformizálódási folyamat. Viszont a területek nagy részének árvaszúnyog-együtteseire vonatkozóan nem állnak rendelkezésünkre korábbi adatok, így az esetleges változások nem követhetők nyomon. Összességében az a következtetés vonható le, hogy az árvaszúnyog fauna összetételét nem a vízterek földrajzi, illetve a hullámtéri vagy a mentett oldali elhelyezkedése befolyásolja, sokkal meghatározóbbak lehetnek a vízterek egyedi tulajdonságai (mint például a növényállományok szerkezete, a helyi vízjárási sajátságok, stb.).