A strucccsibék fiatalkorban kényesek a hőmérséklet ingadozására, és a megfelelő takarmányozásra. A takarmányok esetében fontos odafigyelni a megfelelő analitikai összetevőkre, mivel fontos számukra a megfelelő energia-, nyersfehérje- és nyersrost-tartalom. A nemzetközileg elérhető információ hiányos és több esetben ellentmondásos, pl. eltérő ajánlást írnak le a táp energia- és nyersfehérje-tartalmára vonatkozóan. A struccoknak jelenleg nincs kidolgozott, okszerű, kutatási alapokon nyugvó, jól alkalmazható takarmányozási protokollja. Eredményeim azt mutatták, hogy a négy hét során összesen 33 csibe hullott el, ami 44%-os elhullási arányt jelentett. A legnagyobb elhullási arányt egy- és kéthetes kor között tapasztaltam. Az elhullási arány a pulyka indító táppal takarmányozott csibék esetében 12%, a csirke indítós csoportban 30,76%, a strucc indító táppal etetett csibéknél 84% volt. A heti súlygyarapodás a szakirodalmi adatokhoz hasonlítva mindegyik takarmányozási csoportban nagyobb volt. Napos kortól egyhetes korig átlagosan 200 g-ot fogytak, egyhetes kortól kéthetes korig átlagosan 500 g-ot gyarapodtak. Kéthetes kortól háromhetes korig a súlygyarapodásuk szintén átlagosan 500 g-os növekedést mutatott. Három- és négyhetes kor között a súlygyarapodásuk 800 g-ra nőtt. Az alkalmazott takarmányok közül a pulyka indító táp mutatkozott a legkedvezőbbnek, mivel a súlygyarapodás és a túlélési arány is ebben a csoportban volt a legnagyobb. A kelési csoportok között nem volt eltérés a csibék súlygyarapodásában, viszont a maguktól 40. napra kelt csibék kisebb elhullási aránnyal rendelkeztek, mint a segítséggel 41. és 42. napra kelt társaik.