A Körös folyórendszert hat folyó alkotja, a Sebes-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Kettős-Körös és a Hármas-Körös, valamint a Berettyó. A folyószabályozások előtt a Kis és Nagy-Sárréten élő emberek számára mindig is fontos volt a folyókban, lápokban, mocsarakban, élő őshonos halfauna, amely megélhetést mindemellett élelmet jelentett az ottani embereknek. A 19. században bevezetett folyószabályozási rendelkezések bevezetésével a lápokat és mocsarakat lecsapolták, a folyókat gátak közé szorították, emiatt sok őshonos faj élőhelye megritkult, és eltűnt, jó példa erre az Umbridae családba tartozó Umbra krameri (Walbaum, 1792). Az új folyómedrek ásásával, illetve a duzzasztógátak építésével megváltozott új élőhely a halak számának folyamatos csökkenését vonta maga után. 1967-ben észlelték először a Pseudorasbora parva-t (Temminck & Schlegel, 1846) Magyarországon tömegesen, a körösökben Biharugra mellett és innen terjedt el összes országosan jelentős vízrendszerbe. A következő évtizedekben jelentős haltelepítéseket végeztek többségében az élőhelyre nézve idegenhonos fajok kerültek a Körös vízrendszerébe, amelyek leginkább halászati és horgászati szempontból kerültek kiválasztásra, mint pl. az Ameiurus melas (Rafinesque, 1820), a Carassius auratus gibelio (Bloch, 1782) de van példa meghonosodott akváriumi díszhalként kiengedett halra is pl.: a Lepomis gibbosus (Linnaeus, 1758).