A radiokarbonnak (14C) a kormeghatározás mellett jelentős szerepe van a környezet- és klímakutatásban egyaránt. Mint természetes nyomjelző, jól alkalmazható fosszilis és modern szervetlen-, valamint szervesanyagok megkülönböztetésére. Mivel a fosszilis anyagokban nincs, addig a modern, légköri szén-dioxiddal szoros kapcsolatban lévő növényi anyagokban jól mérhető radiokarbon tartalom van jelen. Bizonyos esetekben más módszer nem is áll rendelkezésre a két forrás elkülönítésére az izotópanalitikán kívül. Ilyen eset például a fosszilis, vagy modern, biológiai forrásból származó légköri CO2 terhelés elkülönítése (Suess, 1955). A két forrás elkülönítése, nem csak légköri és növényi mintákban lehetséges, de akár ipari úton előállított termékekben, például bio- és fosszilis komponenst is tartalmazó műanyag- és üzemanyag mintákban egyaránt (Oinonen et al., 2010). Emellett a nukleáris ipar 14C kibocsátása is vizsgálható, annak mértéke jól elkülöníthető a természetes háttérszinttől (Zhang et al., 2021). Mivel a növények a fotoszintézis útján megkötik a szenet a légköri CO2-ból, így a növények egyes anyagai, mint például a cellulóz, jól reprezentálják a keletkezési idejükben az adott területre jellemző légköri CO2 14C/12C arányát (Rakowski, 2011; Richardson et al., 2013). Ennek köszönhetően a növényi minták (falevelek, faévgyűrűk) jól alkalmazhatók akár nagy idő-, és térbeli felbontású passzív mintavételezésre, így városi, háttér, vagy atomerőművekhez kötődő jelenkori és retrospektív vizsgálatok lefolytatására. Olyan területeken is alkalmazhatók, ahol a műszeres mintavétel nem, vagy csak nagyon költségesen lenne kivitelezhető. Továbbá olyan, extraterresztriális léptékű vizsgálatokat is lehetővé tesznek, amelyek hétköznapi műszeres mintavétellel nem lehetségesek, így például több ezer éve történt szupernova robbanások lenyomata is vizsgálhatóvá válik a faévgyűrűkben (Miyake et al., 2012).

Radiocarbon (14C) has an important role both in the environment and climate research as well as in radiocarbon dating. As a natural tracer, radiocarbon can be applied to differentiate fossil or modern derived inorganic and organic compounds. Although fossil materials do not contain radiocarbon, recent modern materials have a well-measurable radiocarbon content as they are closely related to the atmospheric carbon dioxide. In certain cases, different methods apart from the isotope analysis cannot be applied to discriminate the two sources, like in the case of the discrimination of fossil and modern CO2 emissions (Suess, 1955). The method is not only applicable for discrimination of emission sources, but also in industry for the investigation of materials containing fossil and bio components as well, like plastic and fuel samples (Oinonen et al., 2010). In addition, the 14C emission of nuclear facilities can be investigated, as the 14C/12C ratio of nuclear emission are easily distinguishable from the natural background (Zhang et al., 2021). Plants collect and fix the carbon from the atmospheric CO2 by the photosynthesis, for this reason, some plant organic material, like cellulose, well represent the local atmospheric 14C/12C ratio of CO2 in the year of the production (Rakowski, 2011; Richardson et al., 2013). Based on this, plant materials (tree rings and leaves) can be applied to high spatial and temporal resolution passive sampling in urban and rural areas or around nuclear power plants, for recent and retrospective investigations. By this method, areas can be investigated, where instrumental sampling is not possible or would be very costly. Furthermore, the method is applicable to signals of extraterrestrial events, that cannot be performed by ordinary instrumental sampling, like investigation of 14C fingerprints of the supernova explosions in tree ring samples, which are over a thousand years old (Miyake et al., 2012)