A különböző talajhasználati módok hatása a talaj fizikai, kémiai tulajdonságaira valamint az őszi búza (triticum aestivum) termésére

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Dolgozatunk fő célkitűzése a Talajmegújító mezőgazdaság keretrendszerének talajtermékenységére gyakorolt, rövid távú hatásainak, valamint a rendszer hazánkban leginkább elterjedt hagyományos talajművelési rendszerével való összehasonlításban elért eredményeinek értékelése. Az így nyert eredmények alapján pedig a rendszer hazai körülmények között is alkalmazható lehetséges alternatíváját felkínálni. Éppen ezért 2017 tavaszán Egyek külterületén, három kezelésből álló (direktvetés, hagyományos művelés (forgatásos alapművelés), pihentetett terület (talajműveléssel gyomszabályozva) ) kezelésenként 10 mini (0,5 m2 ) parcellát magába foglaló, 30 parcellás kísérletet állítottunk be. A kísérlet 0.ik évében zöldborsót (Pisum sativum) termesztettünk, amit őszi búza (Tritcum aestvium) követett 2017. október.18.-ai vetéssel A vetéstől számítva a teljes tenyészidőben mértük a lehullott csapadék mennyiségét, ami 386 mm volt. A kísérlet elején mértük a talaj fizikai szemcseösszetételét, penetrométeres talajellenállását, NP tápanyag tartalmát, pH értékét, és humusz-tartalmát, amit a kísérlet végén megismételtünk. A kísérlet során mértük az őszi búza (Tritcum aestvium) terméseredményét és a szemtermés minőségét jellemező néhány paramétert (szemnedvesség, fehérje tartalom, sikértartalom, Zelenyi-index, keményítő tartalom). Mind a mennyiségi, mind a minőségi paraméterek tekintetében a hagyományos, intenzív technológiával termesztett őszi búza mutatkozott jobbnak. A kísérlet végén a talaj vizsgálatok sorát bővítettük beszivárgás teszttel, aggregát stabilitás teszttel, térfogattömeg és összporozitás, valamint talajnedvesség számítással. A talaj fizikai vizsgálatok eredménye alapján elmondható, hogy a másfél éves direktvetéses talaj szerkezete kedvezőtlenebbé vált a művelt talajéhoz képest a mérés idején tapasztalt igen száraz talajállapotok mellett. A talaj aggregát stabilitás teszt, mindhárom kezelés esetén kedvező eredményt hozott. A talaj pH, és humusz-tartalom esetén a pihentetett területnél tapasztaltunk mérhető negatív eltérést. Különösképp a talaj humusztartalmának jelentős csökkenése volt szembetűnő. 44 A talaj tápanyag-vizsgálatok azt mutatták, hogy míg a mikroelemek tekintetében nem volt jelentős eltérés a kezelések között, addig a nitrogén tápelem esetében a legalacsonyabb értéket a mintavétel időpontjában is élő növényzettel rendelkező direktvetéses parcelláknál mértük, a legnagyobb értéket pedig, ami káros nitrogén többletet sejtet a hagyományosan művelt parcelláknál. A foszfor, és kálium tápanyagok legnagyobb elérhető mennyiségét a nulla műtrágya kijuttatás ellenére az összetett takarónövény keverékkel borított direktvetéses parcellák adták. A pihentetett területek talaja jelentős foszfor veszteségről tanúskodik az elmúlt másfél év távlatában.

Mindezen eredmények azt mutatják, hogy a direktvetés rendszerét célszerű kombinálni, más a talajegészség szempontjából hasznos eljárással, mint a takarónövények, biológiai oltóanyagok stb, amelyek talajra gyakorolt kedvező hatásukban keretrendszert alkotva erősítik egymást, és így újabb távlatokat nyitnak a környezet védelmét, a fenntarthatóságot, és a biodiverzitás növelését is szem előtt tartó, korszerű gazdálkodási formák megalkotására irányuló törekvéseknek.

Leírás
Kulcsszavak
direktvetés, hagyományos művelés, intenzív, pihentetett terület, extenzív, őszi búza, humusz-tartalom
Forrás