A temetkezés és az énekdiktálás szokása és kéziratos emlékei az ugocsai református közösségekben című doktori értekezés a térség temetkezési és diktálós szokásainak feltárására törekszik a Kárpátalján eddig kevéssé ismert és kutatott, a temetési alkalmakon használt kéziratok bemutatása által. Az a vallási gyakorlat, amelyhez szervesen hozzátartozott az énekdiktálás is, tágabb környezetben vizsgálva egyáltalán nem általános jelenség. Az ezredfordulóhoz közeledve Kárpátalján egyre kevesebb lett azon települések és vallási közösségek száma, ahol élt még az énekdiktálás szokása. Ilyen szempontból a jelen dolgozathoz kiválasztott falvak specifikus helyzetben vannak. Elzártságuknak köszönhetően tovább megtartották nemzeti, kulturális és ezzel egyetemben vallási identitásuk alappilléreit. A dolgozat a halál előjeleitől kezdve a halára való felkészülésen és a virrasztón át a temetési szertartás részleteit mutatja be egészen a halotti torig, mely máig élő s bevett gyakorlat a református közösségekben. A kutatásból kiderül, hogy a hagyományos közösségekben sem az idő, sem pedig a technika vívmányai nem változtathatják meg alapjaiban a szokáshagyomány korábban kialakult rendjét. A 21. század modernizációja érintette ugyan a településeket, és beszivárgott a hagyományos cselekvési sémákba is, ám a helyi temetési folklórban gyökeres változást nem tudott előidézni. A temetésekhez kapcsolódva dolgozat ismerteti az énekdiktálás szokásának a kialakulását, bemutatja a diktálók személyét, kiválasztásuk szempontjait, és a diktálás színtereit. Az énekdiktálás megszűnése fokozatosan ment végbe, kiszorulva elsőként a templom falai közül, majd pedig a temetésekről is. Erről a nézetek helyben megoszlanak. Az idősebb generáció tagjai szívesebben énekeltek diktálás után, míg a fiatalok a ritmusosabb énekeket részesítik előnyben. Ezt követően tíz temetési énektárat mutat be. Elsőként a kéziratokra, s azok szerzőire, tartalmára vonatkozó információkat közöl. Jelentős kutatási eredmény, hogy a füzetek korábban saját szerzeményű vagy forrás nélkülinek hitt énekei esetében a vizsgálat által sikerült bebizonyítani a kézirat szövegeinek nyomtatott könyvekben lévő forrásait. A forrást a szövegegyezés szerint osztottam több csoportra. A fejezet kitér a szövegek szimbolikájára, és néhány saját dallamú ének kottáját is közli. A kárpátaljai közösségekben még igen kevéssé kutatott területről van szó. A téma leíró jellege még nem veszítette érvényét, hiszen a társadalmi átalakulás később érte el az itt élő közösségeket, mint a magyar nyelvterület többi, nyugatabbra eső részén. A jelen dolgozat Kárpátalján elsőként szól a temetési énekeket tartalmazó kéziratokról, és részletesen mutatja be az énekdiktálók személyét, valamint reflektorfénybe helyezi az oly nehezen, szinte kényszer hatására abbamaradt énekdiktálás szokását. A kutatás az ugocsai kéziratok összegyűjtésére és közlésére vállalkozott. A bemutatott füzetek és jegyzetek a népi írásbeliség vizsgálatának szempontjából is páratlan kéziratanyagot jelentenek, a népi írásbeliség gazdagságáról vallanak. / My work entitled "The custom and manuscript memories of funerals and song dictation in the Reformed communities of Ugocsa county", explore the funeral and dictation customs of the region, as well as present manuscripts used at funerals that are little known and researched in Transcarpathia. The religious practice, which included the dictation of songs, is not a general phenomenon at all if examined in a wider environment. Approaching the turn of the millennia, the number of settlements and religious communities in Transcarpathia where the custom of song dictation still existed became smaller and smaller. From this point of view, the selected villages are in a specific situation. Thanks to their seclusion, they continued to preserve the main pillars of their national, cultural and, at the same time, religious identity. The dissertation presents the funeral customs of the historical Ugocsa, song dictation and funeral songbooks, summarizes the research results from the signs of death, through the preparation for death and the vigil, it presents the details of the funeral ceremony up to the funeral procession, which is still a living and established practice in the Reformed communities. The descriptions show that in traditional communities, neither the achievements of time nor technology can fundamentally change the previously established order of custom. Although the modernization of the 21st century affected the settlements and infiltrated the traditional plans action, it could not bring about a radical change in the local funeral folklore. Connected to the funerals, the dissertation presents vocal dictation. It describes its development, introduces the person of the dictators, the aspects of their selection, and the scenes of dictation. The cessation of song dictation took place gradually, first being pushed out of the walls of the church, and then also from funerals. Opinions on this are divided locally. Members of the older generation preferred to sing with dictation, while young people prefer more rhythmic songs. Next the paper presents ten funeral hymnals. First of all, it provides information on the manuscripts, their authors, and their content. It is a significant research result that, in the case of songs in the booklets that were previously believed to be self-composed or unsourced, the investigation succeeded in proving the sources of the manuscript's texts in printed books. I divided the source into several groups according to text matching. The chapter deals with the symbolism of the texts and also provides the sheet music of some songs with their own melodies. In our case, in the Transcarpathian communities, it is still a very little researched area. The descriptive nature of the topic has not yet lost its validity, since the social transformation reached the communities living here later than in the other parts of the Hungarian-speaking area further west. Religion and culture still play an important role today. The dissertation is the first one in Transcarpathia to talk about the manuscripts containing funeral songs, and it presents in detail the person of the song dictator and the custom of song dictation, which was stopped with great difficulty, almost due to compulsion. This thesis undertook to collect and present the Ugocsa manuscripts. The presented booklets and notes are unique manuscripts from the point of view of the research of folk writing, and testify to the richness of folk writing.