A kompozíciós töméskészítés során a lehető legnagyobb mértékű polimerizációra kell törekedni, a megfelelően ellenálló tömés érdekében annak ellenére, hogy ezt jelentősebb zsugorodás kíséri. A térfogatcsökkenés a láncba kapcsolódó monomerek közötti távolság csökkenésével magyarázható, vagyis az anyag tulajdonságából és a polimerizáció folyamatából adódik. Ám a zsugorodás során stressz generálódik, melynek mértéke nagyban függ az alkalmazott megvilágítási- és töméstechnikától. A fogorvosi gyakorlatban kezdeti alacsony intenzitású megvilágítási technikákkal, a C-faktor rétegzéssel történő csökkentése révén és a kavitás falainak folyékony kompozittal való bevonásával előzhetjük meg a zsugorodási feszültség okozta káros klinikai szövődményeket (posztoperatív érzékenység, széli résképződés és elszíneződés, szekunder kariesz, zománcrepedés, csücsökfraktúra).