A szakdolgozat célja az őszi és tavaszi vetésű sörárpa termesztésének összehasonlító elemzése minőségi, mennyiségi és gazdasági szempontból. A vizsgálat két gazdálkodó termesztési adataira épült, akik különböző vetésidőt és technológiát alkalmaztak. Az eredmények alapján az őszi vetésű sörárpa termésmennyisége a tavaszi vetésűével közel azonos volt, azonban a minőségi mutatók kedvezőbb értékeket mutattak. Az elmúlt évtizedekben a tavaszi vetésű sörárpa vetésterülete jelentősen csökkent Magyarországon. Ennek egyik fő oka a kora tavaszi vetések időjárási kockázata: a csapadékhiányos és meleg tavaszok kedvezőtlenül befolyásolják a kelést és a fejlődést, ami a szemek minőségének romlásához vezethet. A magas hőmérséklet és a vízhiány különösen a fehérjetartalom emelkedését okozza, még akkor is, ha a tápanyagellátás szakszerűen történt (TOMCSÁNYI, 2003). A sörárpa feldolgozhatóságát döntően meghatározó alacsony fehérjetartalom így egyre nehezebben biztosítható a hagyományos tavaszi vetés mellett. A gazdálkodók egyre inkább az őszi vetésű növények irányába mozdulnak el, mivel ezek termesztése stabilabb és kevésbé kitett a tavaszi időjárási szélsőségeknek. Ez a tendencia megfigyelhető más kultúráknál is, mint például az őszi mák vagy a takarmányborsó esetében. Saját termelői tapasztalatok alapján elmondható, hogy az őszi vetések biztonságosabban kelnek, a vegetációs idő hosszabb, így a termésképzés is kiegyensúlyozottabb.