A nemzetközi segélyezés témaköre fontosnak bizonyul mind társadalmi, politikai és közgazdaságtani szempontból is. A számos problémával szembesülő fejlődő országok pénzügyi támogatása a fejlett országokban jelentős szerepet tölt be. Annak meghatározása, hogy ezen támogatások milyen formában, mennyiségben és mely országok részére történjenek politikai döntéshozatal eredménye. Közgazdasági szemüvegen keresztül tekintve a témakörre számos kérdés merülhet fel. Széles irodalom és számos elemzés áll rendelkezése a segélyezéssel kapcsolatban, mégis a kutatók megosztottsága figyelhető meg. Nincs általános, mindenki által elfogadott álláspont, mely különösen izgalmasság teszi a témában való kutatást. A közgazdászok egy részének véleménye szerint a segélyezés szükséges és a források növelése mellett hoznak fel érveket. A segélyezés kritikusai ezzel szemben felhívják a figyelmet a rendszer gyengeségeire és empirikus bizonyítékokkal próbálják alátámasztani érveiket. Az elmúlt évek tudományos bizonyítékainak hatására a segélyezéssel foglalkozó országok és ügynökségek, a hatékonyság növelése érdekében olyan intézkedéseket kezdeményeztek melyek a rendszer ilyen irányba történő változtatását sugallják. A segélyezéssel foglalkozó irodalom legújabb ága az intézmények szerepét vizsgálja a segélyezési gyakorlat során. Számos tanulmány bizonyítja, hogy az intézmények szerepe kiemelkedő lehet az országok gazdasági növekedését tekintve. Tanulságos eredmények születtek a segélyezés hatásait tekintve a különböző intézményekkel rendelkező országok esetében, melyek jó kiindulópontot jelenthetnek a segélyezési gyakorlat sikeres megváltoztatásához. A kutatás során feldolgozott irodalom alapján felállított hipotézisem vizsgálatára regressziós elemzést végeztem. Egy ország gazdasági növekedését jelentős mértékben befolyásolja az, hogy az adott országban milyen minőségűek a magántulajdonnal és a jogbiztonsággal kapcsolatos intézmények. Ebből kiindulva vizsgálódásom során azt elemeztem, hogy a segélyezés milyen hatással van a fogadó ország ezen intézményeire. Azt találtam, hogy minél több segély érkezik egy országba, úgy ott a magántulajdonnal és a jogbiztonsággal kapcsolatos intézmények minősége romlik. Meglepőnek tűnő eredményem beleillik a segélyezéssel foglalkozó irodalom legújabb megállapításainak sorába és tükrözi, hogy a segélyezés hatása nem feltétlenül egyezik meg annak eredeti szándékával.