Kutatásunk során arra tettünk kísérletet, hogy feltárjuk az egészségügyben dolgozók körében az egészségszorongás, a személyiségvonások és az élettel való elégedettség összefüggéseit. A hazai és a nemzetközi szakirodalom feldolgozása során azt tapasztaltuk, hogy kevés kutatást végeztek e konstruktumok együttes elemzésére egészségügyi dolgozók körében, ezért célként tűztük ki a mostani – magyar nemzetiségű, felnőtt személyek körében végzett – és a korábbi kutatások eredményeinek összevetését. A vizsgálatot egy budapesti magánkórház dolgozói körében végeztük. Az egészségügyi dolgozók körét nem korlátoztuk kizárólag a közvetlenül a betegellátásban dolgozó szakszemélyzetre, hanem kibővítettük az egészségügyben adminisztratív jellegű munkát végzőkkel és egyéb támogató területeken dolgozókkal. Kutatásunk során kérdőíves felmérést alkalmaztunk, melyhez a 100 itemből álló HEXACO Személyiségkérdőívet, a 18 itemes Egészségszorongás Kérdőívet (SHAI), valamint az 5 itemből álló Élettel Való Elégedettség Skála magyar változatát (SWLS-H) használtuk fel. A kérdőívet összesen 183-an töltötték ki online, illetve papír-ceruza teszt formájában. A válaszadók átlagéletkora 45,11 év és 74,3%-uk nő. A résztvevők 49%-a vesz részt közvetlenül a betegellátásban, 26,2%-uk 5 évnél rövidebb, míg 38,3%-uk pedig 20 évnél hosszabb ideje dolgozik az egészségügyben. A korábbi kutatási eredmények alapján hat hipotézist állítottuk fel. Az első négy hipotézis teszteléséhez hierarchikus klaszteranalízist használtunk, Ward módszerrel. A H1 hipotézist amelyben azt vizsgáltuk, hogy azonosítható-e a vizsgálati mintából a magas emocionalitással és alacsony élettel való elégedettséggel rendelkező személyek csoportja, sikerült igazolnunk, a mintából különálló klaszterként azonosítottuk azon személyeket, akik a HEXACO kérdőív Emocionalitás dimenziójában magas átlagpontszámot értek el, viszont az SWLS-H skálán elért pontszámuk alacsony élettel való elégedettségre utal. A H1a hipotézis, miszerint a magas emocionalitással rendelkező, élettel kevésbé elégedett egészségügyi dolgozók egészségszorongása magasabb lenne a többi klaszternél, nem igazolódott, ugyanis a SHAI skálán általuk elért pontszámok átlaga nem különbözik szignifikánsan a magas emocionalitással és magas élettel való elégedettséggel rendelkező személyekétől. A H2 hipotézisben azt vizsgáltuk, hogy a kutatási mintából kiválasztható-e az extravertált, magas élettel való elégedettséggel rendelkező személyek csoportja. Sikerült azonosítanunk önálló klaszterként az extravertált, élettel elégedett személyeket, a hipotézisünk igazolódott. A H2a hipotézisünk megállapítása szerint az extravertált, élettel elégedett egészségügyi dolgozók egészségszorongása alacsony, igazolódott. A H3 hipotézisünk, miszerint a betegellátásban közvetlenül résztvevők esetében az egészségszorongás magasabb, mint közvetlenül a nem betegellátásban dolgozóké, teszteléséhez független mintás t-próbát alkalmaztunk. A hipotézis nem igazolódott, mert az egészségszorongást illetően nem találtunk szignifikáns különbséget a csoportok között. A H4 hipotézisünkben az egészségszorongás és az egészségügyben eltöltött idő közötti kapcsolatot vizsgáltuk Pearson-féle korrelációs együttható segítségével. A hipotézisünk igazolódott, miszerint a két változó közötti korreláció negatív irányú. A kutatást egy adott budapesti magánklinikán végeztük. Mivel nem állt rendelkezésünkre adat a vizsgált populáció életkori és nemek szerinti megoszlásáról, ezért a minta nem tekinthető reprezentatívnak. A vizsgálatot több, különböző egészségügyi intézményre kiterjesztve és nagyobb számú mintán megismételve az eredmények jobban általánosíthatóak lennének a magyar egészségügyi dolgozók teljes körére.