Az alig négyszáz fős település, ahol munkaidőm felét töltöm, mint családsegítő, földrajzi elhelyezkedése és lakóinak szociális, szociokulturális háttere folytán is hátrányos helyzetűnek minősül. Az elmúlt évben kilenc újszülöttel gyarapodott a falu, az első-szüléses anyukák többsége alig töltötte be a tizennyolcadik életévet, vannak, akik egyedül nevelik gyermeküket, illetve olyanok, akiknek idősebb gyermeke nem él együtt az édesanyával. A mentálhigiénés programom két módszert használ: a pozitív mentálhigiéné eszközeivel, az önismeret mélyítésével a személyiséget biztosabbá szeretné tenni; egészség-promócióival pedig a kockázati magatartást szeretné csökkenteni. Célja, hogy a családalapítás küszöbén álló kismamák kedvezőtlen helyzetükből is előnyt tudjanak kovácsolni, hatékony kapcsolatot tudjanak ápolni a közösséggel, ahol élnek, egészségmagatartás elsajátításával pedig életmódjuk feletti kontroll megszerezést érjék el.