A csicsóka (Helianthus tuberosus L.) Észak-Amerikából származó ággumós zöldség-, illetve ipari növény. A szakirodalmi források azt mutatják, hogy gyakorlati felhasználása rendkívül sokrétű. Mindazonáltal a kertészeti gyakorlatban termesztése nem terjedt el, pedig hazánk adottságai alapvetően alkalmasak lennének termesztésére. A csicsóka többféle képpen is szaporítható; generatív és vegetatív úton is. A generatív, azaz maggal történő szaporítás gátja, hogy a csicsóka virágai magas szintű ön-inkompatibilitással (self-incompatibility) rendelkeznek, ez meggátolja az öntermékenyítést. A gyakorlatban a gumóról történő vegetatív szaporítás terjedt el. Szükség van alternatív szaporítási és nemesítési módszerek kidolgozására. A szövettenyésztés egy kiváló lehetőség lehet a csicsóka szaporítására és nemesítésére. Kutatásunk a csicsóka primer hajtástenyészetből indított, direkt organogenezissel végzett szaporítási módszerre és annak technológiai fejlesztésére összpontosít. A kísérletben a ’Rubik’ és a ’Fuseau’ fajta került vizsgálatra. Hat + egy kontroll táptalaj kombinációt vizsgáltunk, ezek különböző koncentrációban és összetételben tartalmaztak BAP (6-benzil-aminopurin) és GA3 (gibberellinsav) növekedésszabályozókat. Eredményeinkből megállapítható, hogy a ’Rubik’ fajta esetében a legtöbb hajtás a 0,5 mg×L-1 BAP tartalmú táptalajon fejlődött. A legtöbb atipikus hajtás pedig a 1,0 mg×L-1 BAP + 0,1 mg×L-1 GA3 tartalmú táptalajon alakult ki. A ’Fuseau’ fajta esetében a legtöbb hajtás a 1,0 mg×L-1 BAP + 0,5 mg×L-1 GA3 tartalmú táptalajon fejlődött. A legtöbb atipikus hajtás pedig a 1,0 mg×L-1 BAP + 0,1 mg×L-1 GA3 tartalmú táptalajon volt megfigyelhető. A hajtásszám fajták függvényében történő alakulásának vizsgálatára készült összehasonlító elemzésből kiderült, hogy a ’Rubik’ fajta szignifikánsan több hajtást produkál, mint a ’Fuseau’.