9630775646
| dc.date.accessioned | 2008-12-14T02:58:39Z | |
| dc.date.available | 2008-12-14T02:58:39Z | |
| dc.description.abstract | Ernst Jünger (1895-1998) a XX. századi német irodalom egyik klasszikusának tekinthető. Regényei, esszékötetei, útirajzai francia nyelvterületen rendkívül népszerűek, de életműve angolul, valamint számos más nyelven is részesévé vált az európai irodalmi hagyománynak. Jünger 1914-ben önként jelentkezett a frontra, s élete, filozófiája meghatározó élménye mindvégig a háború maradt. A jelen könyv egyik mondata egész világnézetét összefoglalja: "Az emberi rend annyiban hasonlít a világmindenségre, hogy időről időre el kell égnie ahhoz, hogy újjászülethessen." Jünger mindazonáltal a régi porosz hagyományokon nevelkedett katona volt, a lovagias háborúzás híve, mélyen megvetette a nácizmust, a Hitler-ellenes merényletnek is részese volt, 1945 után mégis háborús bűnösnek bélyegezték - legalábbis keleten -, műveit tehát legfeljebb hírből ismerheti a mai magyar olvasóközönség. Pedig A márványszirteken-t, 1939-ben írt kisregényét sokan a belső ellenállás rejtjeles megnyilvánulásaként értelmezték, be is tiltották a könyvet nem sokkal megjelenése után. A képzeletbeli mediterrán tájon, sőt képzeletbeli korban játszódó, rendkívüli nyelvi erővel megírt regény - avagy parabola - a modern kor legfontosabb felvetéseit: a felelősség, a közösség, az emberi kapcsolatok értékének és az értékek pusztulásának kérdéseit boncolgatja a maga különleges, míves módján. A történet elbeszélője életének azt a korszakát eleveníti fel, amikor a márványszirtekre épített kolostorban a környék botanikai leírását végezte. A szöveg tulajdonképpeni főszereplője ez a "kultúrtáj", amellyel az ott lakók harmóniában élnek, ám amelyet veszélyeztet a környékbeli erdők korlátlan ura: a főerdész és kíméletlen hordája. Az erdőt járó, növénygyűjtő barátok elé iszonyú látvány tárul egy tisztáson: egy fütyörésző emberke emberi holttesteket nyúz meg és kikészíti a bőrüket... A képzeletbeli mediterrán tájon, sőt képzeletbeli korban játszódó, rendkívüli nyelvi erővel megírt regény - avagy parabola - a modern kor legfontosabb felvetéseit: a felelősség, a közösség, az emberi kapcsolatok értékének és az értékek pusztulásának kérdéseit boncolgatja a maga különleges, míves módján. A történet elbeszélője életének azt a korszakát eleveníti fel, amikor a márványszirtekre épített kolostorban a környék botanikai leírását végezte. A szöveg tulajdonképpeni főszereplője ez a "kultúrtáj", amellyel az ott lakók harmóniában élnek, ám amelyet veszélyeztet a környékbeli erdők korlátlan ura: a főerdész és kíméletlen hordája. Az erdőt járó, növénygyűjtő barátok elé iszonyú látvány tárul egy tisztáson: egy fütyörésző emberke emberi holttesteket nyúz meg és kikészíti a bőrüket... | hu |
| dc.identifier.bibid | bibFSZ981571 | hu |
| dc.identifier.isbn | 9630775646 | hu |
| dc.identifier.opac | http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ981571 | hu |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/60439 | |
| dc.title | 9630775646 | hu |