A diplomadolgozatomat a liposzómák előállításáról írtam, a kísérleteket pedig mikrofluid módszerrel végeztem. A liposzómás készítmények fejlesztése az utóbbi években igen népszerűvé vált. A liposzómák kitűnő hordozó és leadó rendszerek. A gyógyászat több területén is alkalmazzák őket, mint például génterápiában, daganatterápiában vagy immunizálásban. A COVID-19 járvány idején jelentős szerepet játszottak, ugyanis az mRNS alapú vakcináknál liposzómákat alkalmaztak hordozó rendszernek. A liposzómák gömb alakú vezikulák, amik egy vagy több foszfolipid kettősrétegből állnak, valamit vizes magból. Ezen tulajdonságaik miatt alkalmasak biomolekulák vagy nanorészecskék hordozására. A vizes mag hidrofil anyagokat, a foszfolipid kettősréteg pedig lipidben oldódó részecskéket képes csapdába ejteni. A liposzómák előállítására számos módszer létezik. Mindegyik módszernek meg vannak az előnyei és a hátrányai is. Főként laboratóriumban alkalmazott előállítási módszer az oldószer elpárologtatás, az oldószeres diszperzió, a fordított fázisú párologtatás, a méretmanipiláció valamint a mikrofluid módszer. Az ipari mértékű liposzóma előállítási módszerek száma jóval alacsonyabb, ugyanis a nagyüzemi előállítás komplex és igen hosszú folyamat. A leggyakrabban használt ipari technika az etanol befecskendezési módszer, illetve a szuperkritikus folyadékmódszer. A kísérletemben a liposzómák mikrofluidikai módszerrel történő előállításával foglalkoztam. Célja, különböző paraméterek változtatásával létrejövő liposzómák tanulmányozása. Az Elve Flow eszköz segítségével lipid oldatot és PBS-t kevertem össze 30, 40 és 50 Celsius fokon, 500 µl/perc, 1000 µl/perc, 1500 µl/perc, 2000 µl/perc, valamint 4000 µl/perc áramlási sebességgel. A kapott eredmények kiértékelése dinamikus fényszórást mérővel és transzmissziós elektronmikroszkóppal történt.