Kutatásomban a Székelyföldön található Nagygalambfalva lakóközösségének identitástudatát vizsgáltam. Azért tartom fontosnak a témát, mert kulturális vonatkozásban az identitástudat nagy hatással lehet a mindennapokra és a hagyományokra. Kutatásomban az évtizedek alatt kialakult független identitástudatra fókuszáltam, valamint kitértem a gyereknevelésben, oktatásban megjelenő megnyilvánulási formákra is. Mivel a téma egyértelműen érzelmi alapú, az empirikus kutatás módszerének a félig strukturált egyéni interjúkat választottam, amelyben helyi értelmiségiek, hangadók vettek részt. A vizsgálat eredményeiből kiderült, hogy a nyelvidentitás nagyon meghatározó a lakóközösség életében: ragaszkodnak magyar anyanyelvükhöz, ez az a tényező, amivel leginkább kapcsolódnak a magyar léthez. Nagy szerepe van még továbbá a helyidentitásnak, amellyel településükhöz kötődnek. A kisebbségérzés a román társadalomban felerősíti a falubeliek saját településükhöz való kötődését. Az évek során kialakult több hagyományuk is, elsősorban közösségi események, amelyek az identitástudat erősítésében fontos szerepet játszanak. Ezen felül továbbörökítettek néhány olyan magyar tradíciót, amelyek magyarságukat bizonyítják. Ezek a tényezők mind összetartó és közösségformáló erővel bírnak, amelyek hatással vannak mindennapjaikra. Összegezve a kutatást megállapítottam, hogy egy nagyon mély érzésű lakóközösségről van szó, ahol az identitásnak jelentős összetartó ereje van. Büszkék magyarságukra, törekednek minden részét megőrizni hosszú távon, s azokat gyermekeiknek átadni.