A gyógynövényeket évszázadok óta ismerik. Felismerték jótékony hatásait. A gyógynövények alkalmazása  a szintetikus gyógyszerek megjelenéséig  az egyetlen módja volt a gyógyításnak. A mesterségesen előállított kemikáliák megjelenése háttérbe szorították a gyógynövények használatát. A XXI. században a gyógyszerfogyasztást alapvetően a kemikáliák határozzák meg. Ennek ellenére, az utóbbi években a gyógynövények alkalmazása, fogyasztása egyre népszerűbb lett. Az ember felismerte a gyógynövények előnyeit, tudatosabban táplálkozik, éli életét. Az alternatív gyógyászat, a fitoterápia, a homeopátia egyre nagyobb hangsúlyt kap. A természetgyógyászok szerepe növekedni kezd. Minden betegségre van olyan gyógynövény, amit alkalmazva elmúlik a fájdalom. A citromfű kimondottan olyan növény, aminek felhasználási területei határtalanok. A gyógyszeriparban hivatalos drogként szerepel a levele. Rengeteg élelmiszer és ital alapanyaga. A kulináris felhasználása széleskörű, mert minden fogásba tehető citromfű, a citrom helyettesítőjeként. A kozmetikaipar a gyógyhatását, és citromra emlékeztető illatát használja ki. A széleskörű alkalmazása megköveteli, hogy a lehető legjobb minőségben állítsák elő. A friss citromfű elsődleges feldolgozási folyamata, a szárítás. Szakdolgozatomban három szárítási eljárást hasonlítottam össze, majd a szárítmányok minőségi jellemzőinek megismerésére koncentráltam. A szárítási eljárásokat a Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Kar, Jármű- és Mezőgazdasági Géptani Tanszék laboratóriumában folytattam le. A citromfű egyik vegetatív szervét, a levelét szárítottam, hiszen ez az a növényi rész, ami a legnagyobb mennyiségben tartalmazza az illóolajokat. A hagyományos, konvekciós szárítással, a vákuumszárítással és a fagyasztva szárítással távolítottam el a vizet a citromfű leveleiből. Mindhárom eljárásnál 100 gramm tömegű citromfű levelet használtam fel, így a további kísérletekhez megfelelő mennyiségű minta állt a rendelkezésemre. A szárítási folyamatok közben, óránként mértem a levél tömegváltozását, hogy az értékek alapján, a későbbiekben, következtetni tudjak a minőségbeli csökkenésekre is. A szárítmányok óránkénti tömegvesztesége kiválóan szemléltette, hogy a három szárítási eljárás milyen hatással van a citromfű levél szöveteire, struktúrájára, és minőségére. A hőfokok megfelelő kiválasztásával a mindenkori felhasználási területet vettem figyelembe. A méréseim bebizonyították, hogy a hagyományos szárítás sokkal kíméletlenebb, a vákuum - és fagyasztva szárításhoz képest. Az eredményeket táblázatokba és diagrammba foglalva szemléltettem. A nedvességtartalmat friss -és szárított állapotban is mértem. Ennek lényege, hogy alátámasszam, a követelményeknek megfelelő mértékű volt a vízelvonás a levelekből. Az optimális nedvességtartalom a szárítás után 10-14 %. Ennél nagyobb arány esetén nő a károsodás veszélye. A szárítmányokat tovább vizsgáltam a polifenoltartalmuk alapján. Az összpolifenolos vizsgálatot a Nyíregyházi Főiskola "C" épületének III. emeletén található, Agrár Molekuláris Kutató-és Szolgáltató Intézetben végeztem. A mintákból az őrlés után, a megfelelő reagensek hozzáadásával kivonatot készítettem. A polifenol reagens esetemben, a Folin - Ciocalteu volt. A kivonatokat hígítottam desztillált vízzel, majd miután a reagens reakcióba lépett a kivonattal, spektrofotometriás vizsgálatnak vetettem alá. A spektrofotométeres vizsgálattal kívántam alátámasztani, hogy a különböző szárítási eljárások milyen hatással voltak a citromfű levél színanyagaira. Az eredmények megerősítették a korábbi megállapításaimat, miszerint, a vákuum - és fagyasztva szárító berendezések hatékonyabban és kíméletesebben távolították el a vizet a citromfű leveleiből. További vizsgálatnak is alávetettem a szárítmányokat. A citromfű levelein bekövetkezett struktúrális változásokat elektromikroszkóppal vizsgáltam. Az összehasonítás miatt, egy friss levelet is megvizsgáltam, hiszem azokon a mintákon ép mirigyszőrök találhatók. A szárítás csökkenti a mirigyszőrök mennyiségét a levélen, azonban mert a szőrökben található tartókban vannak legnagyobb mennyiségben az illóolajok, fontos, hogy minél kevésbé roncsolódjanak, deformálódjanak. A kísérlet eredményeit ábrákkal mutattam be. Az ábrák kiválóan szemléltették a struktúrális változásokat a levelek felületén és általuk megállapítást tehettem a szárítási eljárásokra. Nem elhanyagolható a hatóanyag tartalom, hiszen a vásárlást követően, az első felhasználás után folyamatosan romlik a termék minősége. A gyógynövények hatóanyag tartalmára a környezet erőteljes hatással van. A szárítmány higroszkópossága és az illóolajok oxidációja is hatással vannak a minőségre. Ezen tényezők, csökkentik a gyógynövények élvezeti értékét és hatékonyságát is. A méréseim kimutatták, hogy melyik berendezést lenne érdemes használni az elsődleges feldolgozás alkalmával. A három eljárás üzemi költségei nem megegyezők, véleményem szerint azonban, a hatóanyag-tartalomra kellene helyezni a hangsúlyt. A termesztőknek át kellene térni a vákuum vagy a liofilizáló berendezés használatára. Így termesztett gyógynövényeik értéke megnövekedhetne, valamint ha, gyógyítási célra alkalmazzák, hatékonyabban segíthetnék elő a gyógyulást.