A tehetség ajándék. Olyan csillagok szerencsés együttállásából született, mint az általános értelmi képességek, a speciális mentális adottságok, a motivációs- és a kreativitási adottságok. Ajándék, mely meddő talajba vetett mag csupán, ha nem talál a család, a kortárscsoportok, az iskola és a társadalom támogatására, és hasznavehetetlen, ha a sors nem engedi bejárni a szükséges utat kibontakoztatásáig. Az iskola, a jól képzett tanárok, mentorok faladata sokrétű. A tehetség azonosításával kezdődik, és hosszú évek fejlesztő munkáját takarja. A kereső programok nem úgy működnek, mint egy internetes böngésző. Nem írhatjuk be a gyerek nevét, és nem dobja ki egy gép, hogy Pistike miben tehetséges. Hosszas megfigyeléssel, tesztekkel, interjúkkal, pszichológus, a szülők és a kortársak segítségével megtalálhatjuk a gyerek erős oldalát, mégha azt esetleg el is fedi valamilyen hiányosság.
Mára a tanár megszűnt az információ egyetlen birtokosának lenni. Az információáradatban szerepe, hogy kézen fogja tanítványát, megmutassa neki a megismerés azon útját, ami a biztos tudáshoz vezet. Fel kell keltenünk érdeklődésüket egy-egy téma iránt, majd – és ez a nehezebb feladat – ezt az érdeklődést fenn is kell tartanunk. A használható tudás megszerzésének, a tehetség kibontakoztatásának tucatnyi lehetőségét kínáljuk fel a gyerekeknek, és hagyjuk őket választani, de szem előtt tartjuk, hogy kiskamaszokkal dolgozunk, most van itt az ideje az útkeresésnek, a szárnyak próbálgatásának. Iskolánkban a tehetséggondozás legfőbb jellegzetessége a matematika előtérbe helyezése. A logikus gondolkodás fejlesztése, párosul a szövegértés tökéletesítésével, és a gyakorlások során biztos rutint szereznek a feladatmegoldásban. A kompetenciamérések eredményei is azt igazolják, hogy a következetes fejlesztő- és tehetséggondozó munkába fektetett idő és energia megtérül. Munkám során a tehetséggondozás számos formáját ismertem meg, és használom magam is. Úgy gondolom, a természettudományokat csak „kézbe véve” lehet megismerni, vizsgálódni, modellezni, kísérletezni kell, elgondolásokat, hipotéziseket alkotni, azokat megvizsgálni, igazolni, esetleg elvetni, és új utakat találni már az általános iskolában is, épp úgy, mint a nagyok. A természettudományos tehetséggondozás egyik lehetőségét vázoltam fel munkámban. A gazdagítás egy olyan módját szerettem volna bemutatni, amit a mindennapi életben használhatunk, amihez nem kellenek jól felszerelt laboratóriumok és százezres nagyságrendű költségvetés. Egy olyan, nálunk már működő lehetőséget, amivel élményszerűvé tehető a tanulás, amivel megnyerhetjük a gyerekeket a természettudományoknak. Manapság, amikor a főiskolák nem tudnak kémia, fizika tanárképzést folytatni, mert egyszerűen nincs jelentkező, amikor mindenki ügyvéd és közgazdász szeretne lenni, mert „abban van a pénz”, fontos feladatunk, hogy minél több gyereknek megmutassuk a természettudományok szépségét, érthető és élvezhető oldalát. Iskolánkban épp a hetekben kell a „reál” csoportot kétfelé bontanunk, mert már huszonnégy fős a csoport. Egyre többen kérik átvételüket a többi modulról, mert csupa érdekeset hallottak osztálytársaiktól. A március közepén megrendezett Vári hét természettudományos versenyei érdeklődés tekintetében felzárkózott a matematikaverseny mögé. Több mint száztíz gyerek jött el a versenyre, a hatodikosok között az első kettő, az ötödik évfolyamon az első három legjobb eredményt elért gyerek a mi iskolánk tanulója, akik már a Természettudományos Gyakorlatok modulban tanulnak. Ajánlom minden iskolának ezt a módszert, ahol szeretnék emberközelivé tenni a természettudományokat.