Az elhalt sejtek eltakarításáért a fagcitózisra képes sejtek képesek, melyek közül legfontosabbak a makrofágok. A makrofágokat fenotípusuk alapján M1 és M2 makrofágokra csoportosíthatjuk. Elhalt sejtek bekebelezésének hatására M2 irányba indul meg a polarizáció,melynek eredményeként az apoptotikus sejtek efferocitózisa fokozódik, valamint ha az eltakarítás szöveti sérüléshez kapcsolódik, a szövet regenerációja követezik be. Az efferocitózis folyamatának szabályozásában fontos szerepet játszanak a magreceptorok. A lipid-szenzor magreceptorok, mint a PPAR-ok, LXR, RAR aktivációja és fokozott expressziója növeli az efferocitózis hatékonyságát, valamint bizonyították azt is, hogy a retinoid-szintézis is hatással van a makrofágok fagcitózisára. Az árvareceptorok közé tartozó Nur77 hiányában a makrofágokban fokozódik a Rac1 expressziója, amely a citoszkeleton reorganizációján keresztül növeli a sejtek fagocitáló képességét. Kísérleteinkkel megfigyeltük, hogy Nur77 hiányában a csontvelői eredetű makrofágokban a PPARγ fokozottan fejeződik ki mind mRNS, mind fehérje szinten, ez pedig megnövekedett efferocitózis képességhez vezet.