A Szatmári-sík néhány ligeterdő fragmentumának természeti állapotfelmérése

Dátum
2014-05-20T11:40:11Z
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Összefoglalás

Az Észak-Alföld egykor egybefüggő ártéri vegetációja napjainkra már jelentősen feldarabolódott, mely fragmentumok kis kiterjedésüknél fogva sérülékenyek. A mederszabályozások, az intenzív mezőgazdálkodási tevékenység, a kemikáliák nem szakszerű alkalmazása, illetve az illegális szemétlerakás következtében a ligeterdők maradványai, valamint az általuk őrzött természeti értékek veszélybe kerültek. Munkám célja a Holt-Szamos (Natura2000 HUHN20159 kódú, Tunyogmatolcsi Holt-Szamos elnevezésű, különleges természet megőrzési terület) mentén különböző szintmagasságban húzódó, természetvédelmi szempontból potenciálisan értékes erdőrészletek természeti állapotának felmérése volt. A fragmentumokat 2012-ben és 2013-ban három aszpektusban vizsgáltam klasszikus cönológiai módszerrel. A cönológiai felvételezések eredményeit, továbbá a fajok jellemzőit és mutatóit szintetikus cönológiai tabellában foglaltam össze. Az erdőrészletek fajainak kategorikus megoszlását a Simon-féle természetvédelmi értékkategóriák, Borhidi-féle szociális magatartási típusok és természetességi értékek, a flóraelemek kategória-rendszere, az ökológiai indikáció mutatói: TZ, WZ, RZ értékek és a Raunkiaer életforma-kategóriák szerint értékeltem. A szegélyzónákban négy mintavételi helyről talaj-, illetve két ideiglenes kútból vízmintákat gyűjtöttem laboratóriumi elemzés céljára. A 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet 2. számú melléklet előírásának megfelelően a (földtani közeg és a felszín alatti vízszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről) a legfontosabb minőségi paramétereket bevizsgáltattam (talaj: talajtípus, pH, humusz-, nitrit-, nitrát-, foszfor tartalom, víz: nitrát- és nehézfém tartalom). A fehér nyárliget (Senecioni sarracenici-Populetum albae) és fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) állományaira vonatkozó felmérések eredményei alapján megállapítottam, hogy amíg a fehér nyárliget állományokban igen jelentős a fanerofita (Populus alba) fajok részaránya, addig a fűzligetekben a hemikriptofiton (szálkás tarackbúza - Elymus caninus) életforma dominál. Flóraelemek tekintetében az európai csoport elemei (EUA, EUR, CIR), a kozmopoliták (KOZ) és az adventív fajok (ADV) határozzák meg mindkét társulást. Az eurázsiai (erdei turbolya - Anthriscus sylvestris) elemek vannak jelen legnagyobb százalékban, melyek az ősi növényvilágra engednek következtetni, amelyet a morotvák, lapályok és lefolyástalan területek hínár-, mocsár- és lápi vegetációja tett változatossá. A fehér nyár- és fűzliget állományokban a lomberdő klíma és azok atlantikus igényű elemei (erdei iszalag - Clematis vitalba) vannak jelen legnagyobb százalékban. Képviseltetik magukat a szubmediterrán lomberdőöv fajai is (erdei szőlő - Vitis sylvestris), melyet korábban jeleztek a területen (Fintha,1990). A szubmediterrán fajok jelenléte a melegebb, szárazabb időjárással magyarázható. A fűz- és nyárligetek között a legszembetűnőbb különbséget a fajok különböző nedvesség igényei mutatják. A kategóriák közül a két legmagasabb értékkel a nyárligetekben az üde (erdei pajzsika - Dryopteris filix-mas), a fűzligetekben a vizes talajigényű (fehér fűz – Salix alba) fajok fordulnak elő. A fajok legnagyobb hányada mind a fűzligetekben, mind a nyárligetekben az enyhén meszes talajokon (kányabangita- Viburnum opulus) előforduló növények csoportjába tartoznak. Az eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy a láprét maradványokon a terület talaja enyhén meszes, melyet a talajvizsgálat eredménye is alátámaszt, (szénsavas mész [m/m%] 0,1-0,4). A természetvédelmi érték-kategóriák szerint a társulásalkotó (Salix alba), kísérő és védett fajok (Clematis integrifolia) mellett nagy számban vannak jelen gyomok (Echinocystis lobata, Sambucus ebulus) és természetes zavarástűrő fajok. A fűzliget összességében természetesebb, kevésbé bolygatott. A terület talaja gyengén savanyú fiatal nyers öntéstalaj magas nitrit, nitrát és foszfor tartalommal. A létesített ideiglenes kutakból vett talajvízminták laborvizsgálati eredményei kismértékű nitrát szennyezésről tanúskodtak. A talajvíz nem tartalmazott nehézfémeket a szennyezettségi határértékeket meghaladó mennyiségben. A magas nitrit- és nitrát tartalom valószínűleg a szomszédos mezőgazdasági művelésben lévő területeken megvalósuló szakszerűtlen műtrágyázásnak a következménye. A feltalaj megnövekedett foszfor tartalma ugyanakkor a vizsgált terület peremén található egykori sertéstelep hígtrágya szikkasztójával hozható összefüggésbe. A terület aktuális természeti állapotának mutatóiban a korábban végrehajtott vízrendezés, a környezetszennyezés, és az élőhely használat okozta bolygatás hatásai határozottan érvényre jutottak. Az ártéri élőhelyek (elsősorban a bokorfüzesek és puhafás ligeterdők) invázióval szembeni ellenálló képessége csekély, mert hiányoznak a megfelelő pufferzónák, és az aktuális területi kiterjedésük a korábbinak pusztán töredékét teszi ki. A mezofil társulásoknak gyakran csupán a magja maradt meg. Megítélésem szerint az elvégzett cönológiai, illetve ökológiai feltáró munka eredményei rávilágítanak a mintaterületek társulásai fennmaradásának okaira és információkat szolgáltathatnak a jövőbeni természetvédelmi szempontú kezelési stratégia kidolgozásához.

Leírás
Kulcsszavak
ligeterdő
Forrás