A dolgozat bemutatja a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tagintézményeként működő Szennai Skanzen közép és hosszútávú fejlesztéséhez kapcsolódó múzeumi kiállítás koncepciót. A tervezés egyik fő komponense a somogyi recens pásztorkultúra terepi kutatása, másik az ökomúzeumok fogalmához kapcsolódó 2022-es franciaországi tanulmányút volt, ahol a szakmai látogatás fókuszában Bretagne-i ökomúzeumok interpretációs gyakorlata állt. A dolgozat kiemelten foglalkozik a francia eredetű ökomúzeum terminussal és annak a magyar múzeumstruktúrába adaptálhatóságával. Az ökomúzeumi jelleget választva a Szennai Skanzen a hazai múzeumi világban egyedülálló, új múzeumtípust hoz létre. Az ökomúzeumi küldetés mentén, amely a természeti és kulturális örökség minden formáját magában foglalja, kiemelten a táj és ember kapcsolata kerül bemutatásra. Az új egység nemcsak kiegészíti, hanem magyarázza, értelmezi is az ott bemutatott tartalmakat. A fejlesztés hatására teljes kontextusában értelmezhetővé válik a zselici paraszti társadalom és annak hagyományai, amely új utakat nyit a múzeum előtt, segítve a helyi turisztikai környezetbe való beágyazottságát. Az új fejlesztések tervezésekor az egyik alapelv, hogy a múzeum területén a zselici ökológiai rendszert modellezi. Az ökomúzeumi koncepcióban a helyi hagyományos természeti és kulturális örökség megőrzése, kutatása, gyűjtése, értelmezése és bemutatása áll a fókuszban, módszertana a modellező ökológiai tájgazdálkodás. A múzeum természeti szövetébe ágyazva mutatja be a zselici embert, kiemelten annak hagyományos ökológiai tudását, összekapcsolva a tájból származó (erdei, rét, legelő) haszonvételekkel. A bemutatás során a kapcsolat a táj és az ember között a természet, a táj által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások (pl. tájkép, rekreáció, élelmiszer, oktatás, területgondnokság, élőhely és biodiverzitás) lennének. Az új kiállítás célja a táj és a természethez kötődő kultúra elvont fogalmának bemutatása, a paraszti környezetkultúra előtérbe helyezése, a gondolkodásmód és ezzel egyszerre a fenntarthatóság fontosságának hangsúlyozása. Fontos, hogy a szemlélet mentén egy szintre kerüljenek a műtárgyak, a folklór, a természeti elemek értékei és azok bemutatása. Ahhoz, hogy az ökomúzeumi koncepció teljessé váljon, szükséges a helyi közösségek kulturális örökségének erőteljes jelenléte az interpretációs gyakorlatban. A dolgozat röviden bemutatja a Szennai Skanzen történetét, a Zselic tájtörténetét és tájgazdálkodását, és természetrajzát. Értelmezi egyfajta magyar ökomúzeum definícióját, és a múzeumot, mint gazdálkodó egységet, tájmodellt mutatja be. A koncepció kibontásánál részletesen foglalkozik a jelenlegi múzeum természeti területének fejlesztésével. A központi téma a hagyományos pásztoroló legeltetéses tájgazdálkodás, amin keresztül bemutatja a zselici ember tájhasználatát, szemléletét. Az új kiállításegységek között megtalálható egy juhakol, egy látogatható legelő, a hegyközség présházakkal, egy ökológiai tanösvény, egy kanásztanya és disznólegelő, egy védett kaszálórét és egy a kultúrális ökoszisztéma szolgáltatásokat néprajzilag bemutató etnoökológiai kiállítás is.