A szárazborsó (Pisum sativum L.) termésmennyiségének vizsgálata eltérő vetéstechnológiai, tápanyag- és vízellátottsági modellekben

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Dolgozatom témájaként a szárazborsó (Santana fajta) termésmennyiségének alakulását vizsgáltam, a különböző agrotechnikai elemek alkalmazásával (eltérő vetésidők, NPK-műtrágya kijuttatása, esetenként öntözés). A vizsgálati eredményeket a négy ismétléses kísérlet átlagai (kg/ha) alapján elemeztem, a szántóföldi kisparcellás kísérletben, 2011-2013. években. Témaválasztásomat az motiválta, hogy véleményem szerint a hazai szántóföldi agráriumban a borsónak nagyobb szerepet kellene kapnia a gabonaközpontú növénytermesztés mellett. A Pisum sativum L. többcélú felhasználása ismert a humán táplálkozásban, a takarmányozásban és zöldtrágyanövényként is. A fejlődő országokban fontos élelmiszer és fehérje forrás, a húst nagymértékben pótolja. Agrotechnikai jelentőségét tekintve a fehérjenövények előnyei, hogy könnyen beilleszthetők a vetésforgóba, az utóveteményre jó hatással vannak. A kísérleti években megállapítható, hogy a szárazborsó termése kedvező évjáratban, megfelelő agrotechnika alkalmazásával meghaladta az 5 t/ha értéket. A megkésett vetéssel viszont a Santana tenyészideje időben eltolódott, és az agrotechnikai elemek már csak mérsékelni tudták a negatív klimatikus hatásokat. Az eredményekből kiderült, hogy az eredményes szárazborsó termesztésben fontos szerepet játszott a megfelelő időben történő vetés, a kielégítő vízellátás, és az optimális tápanyagellátás.

Leírás
Kulcsszavak
szárazborsó, Santana fajta, kisparcellás kísérlet, termésmennyiség, borsó, vetésidő, tápanyagellátás, öntözés, Pisum sativum
Forrás