ABSZTRAKT

Bevezetés A dohányzás az egész civilizációnkra kiterjedő problémaként jelenik meg. A dohányfüstöt legalább 40 bizonyítottan rákkeltő hatású anyag alkotja. Közvetlen hatása azonban eltörpül amellett, hogy számos krónikus betegségnek megnő az előfordulási valószínűsége a dohányosoknál. A probléma a gazdaságra is átgyűrűzik. A dohányzó tinédzserek száma Magyarországon gyorsan növekszik. Az eddigi országos felmérésekből kiderül, hogy a fiatalok közel 26 százaléka rendszeresen, további 17 százalékuk pedig alkalmanként dohányzik. A megkérdezettek 38 százaléka nem dohányos ugyan, de már kipróbálta a cigarettát. A dohányzó csoport összetétele alapján megállapítható, hogy a fiúk közel harmada rendszeres dohányos, míg a lányoknak az ötöde. Célok A korábbi kutatások alapján megállapítható, hogy a serdülőkorúak dohányzási szokásai összefüggést mutatnak a szülők iskolázottságával valamint a gyermek szociális körülményeivel. Első célom a kilencedik évfolyamos diákok között meghatározni a dohányzás prevalenciáját. Bizonyítani, hogy más-más társadalmi rétegekből kikerült diákoknak más dohányzási szokásaik vannak. Továbbá a szubjektív véleményemet objektíven is megvizsgálni és feltérképezni, hogy az iskolatípusok, a családi háttér és a fiatalok dohányzási szokásai között kapcsolat van. Adatok és módszerek A mintavétel helyszíne Sátoraljaújhely két különböző iskolatípusába tartozó oktatási intézmény, a mintacsoport az iskolák 9. évfolyamos tanulói. A kiválasztás előtt felállított beválogatási kritériumokat figyelembe véve választásom a Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskolára (továbbiakban Gimnázium) és a Szepsi Laczkó Máté Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégiumra (továbbiakban szakképző) esett. A vizsgálat eszköze egy saját fejlesztésű önkéntes és anonim kérdőív volt, mely 38 kérdést tartalmazott. A felvételt megelőzően begyűjtésre kerültek az iskoláktól a beleegyező nyilatkozatok, valamint a vizsgálatba való részvétel hajlandóságáról passzív szülői nyilatkozatokat töltettem ki. A kérdőívben szereplő adatokat a Microsoft Office Excel 2003 program segítségével adatbázisba rendeztem és a feldolgozás segítése céljából kódszótárt készítettem. Az adatbevitel után az adatok ellenőrzésére majd adattisztításra került sor a szűrő menü segítségével, ezek után készült el a vizsgálat keresztmetszeti, leíró elemzése. Az eredmények ábrázolása előtt arányszámot, százalékos megoszlást készítettem. Az összefüggések vizsgálatára Stata 10.0 statisztikai programcsomagot használtam. Eredmények A megkérdezett tanulók körében a dohányzás prevalenciája A gimnáziumi tanulók 59%-a, a szakiskolás tanulók 82%-a próbálta ki a dohányzást. A szakiskolások nagyobb arányban kipróbálták a dohányzást, de az első próbálkozás átlagéve a gimnazisták esetében korábbi életszakaszra tehető. A tanulók 50%-a már 12 éves kora előtt, míg a szakiskolások jellemzően csak 14-16 éves korukban cigarettáztak először. A szakiskolás tanulók nagyobb arányban használják az olcsóbb, kézzel sodort cigarettát, a gimnáziumi tanulók többször fogyasztottak ízesített dohánytermékeket. A diákok egyharmada próbálta ki az elektromos cigarettát illetve a szivarozást. A vízipipát a gimnazisták közel 60%-a, míg a szakiskolásoknak a 30%-a próbálta már. A dohányzás gyakoriságának felmérésekor az adatok azt mutatják, hogy a dohányzó szakiskolások szubjektív megítélése alapján a szakiskolában tanuló diákok 40%-a, míg a gimnazisták 27%-a vallotta magát rendszeres dohányzónak.

Szülők iskolázottsága, a család anyagi helyzete, környezeti dohányfüst ártalom A szülők iskolai végzettségét elemezve az adatokból az látszik, hogy a szakiskolai tanulók szülei esetében (apa, anya) lényegesen magasabb a 8 vagy annál kevesebb osztályt végzettek aránya minta a gimnáziumban tanuló diákok esetében. A gimnáziumi tanulók szülei magasabb arányban rendelkeznek érettségivel vagy diplomával. A gimnáziumi tanulók szüleinek foglalkoztatottsági arány, 87%, a szakiskolások szüleinek 66%. A szülők keresetét vizsgálva az látszik, hogy a 200.000,- forint feletti jövedelemsávba tartozók magasabb arányban képviseltetik magukat a gimnáziumi tanulók közül. Meglepő, hogy a szakiskolai tanulók 44%-a nem tudja (vagy nem vallja be) a család jövedelmét. A környezeti dohányfüst ártalom jelen van a szakiskolás diákok 86,57%-ánál míg a gimnazisták esetében ez az arány 60,42%. Így nem meglepő eredmény, hogy a szakiskolások szülei elfogadóbb magatartást tanúsítanak a dohányzással szemben, mint a gimnazisták szülei. Megbeszélés

A gimnáziumi tanulók szülei magasabb arányban rendelkeznek érettségi- vagy diplomával, mint a szakiskolai diákok szülei. A szülők foglalkoztatottsága a gimnáziumi tanulók szüleinél 87%, a szakiskolások szüleinél 66%. Ez természetesen összefügg a szülők iskolai végzettségével, ugyanis az alacsony végzettségű és szakképzetlen munkavállalók között nagyobb arányú a munkanélküliség. A diákok tanulmányi eredményessége közötti különbség szintén jelentős. A tanulók családjában dohányzók száma a szakiskolás diákoknál magasabb (86,57%). A szakiskolában tanulókról a szülők nagyobb számban tudják, hogy gyermekük dohányzik. A szakiskolások szülei elfogadóbb magatartást tanúsítanak a dohányzással szemben. A gimnáziumi tanulók 59%-a, a szakiskolás tanulók 82%-a próbálta ki a dohányzást. Iskolatípustól függetlenül a diákok túlnyomó része képesnek érzi magát arra, hogy leszokjon a dohányzásról. A 2010-es HBSC kutatásban 67,00%, míg saját kutatásomban 67,12% a dohányzást kipróbálok aránya a fiúk körében. A lányok körében a HBSC kutatásban 63,70%, míg saját kutatásomban 68,53%. Összefüggés van a tanulmányi átlag, az anya és apa iskolai végzetsége, valamint az iskolatípus és a dohányzás kipróbálása között. A szülők iskolai végzettségét elemezve az adatokból az látszik, hogy a szakiskolai tanulók szülei esetében (apa, anya) lényegesen magasabb a 8 vagy annál kevesebb osztályt végzettek aránya. Vizsgálati adatokkal alátámasztva bizonyítottam, hogy más-más társadalmi rétegekből kikerült diákoknak, más dohányzási „szokásaik” vannak.