Szakdolgozatom témája a Létavértesi Arany János Általános Iskolába bevezetett DIFER Program bemutatása, adatainak elemzése, a kapott eredmények értékelése olyan szempontból, hogy erre alapozva milyen vezetői döntések lennének szükségesek az iskolánk fejlesztéséhez és innovációjához. A leírt vezetői döntések, intézkedések megértéséhez mindenképpen szükséges településünk gazdasági-, társadalmi-, szociális hátterének bemutatása, amelyet dolgozatom I.2.- I.3. fejezetében részleteztem. A mindegy 7100 fős kisváros küzd az elöregedéssel, a nagyarányú munkanélküliséggel, minőségi munkahelyek hiányával, az értelmiségi lakosok elköltözésével, az egyre nagyobb számú szociális rászorult lakossággal. Bemutatásra került a Létavértesi Arany János Iskola. Mintegy 500 fő tanuló 24 tanulócsoportban végzi oktató, nevelő munkáját. Ahogy a kisváros, úgy az iskola is küzd az elöregedéssel, olyan szempontból, hogy évről-évre egyre kevesebb az első osztályba lépő gyermekek létszáma. Ugyanakkor a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma változatlan, így azok aránya évről-évre növekedő tendenciát mutat. Országos szinten 2004. tanévtől került kötelezően bevezetésre meghatározott iskolákban a Nagy József és kutatócsoportja által kidolgozott DIFER mérőrendszer. Ennek elméleti hátterét mutatom be dolgozatom II. fejezetében. Ez a mérőeszköz a gyermekek iskolaérettségi állapotát hatékonyan, objektíven határozza meg. A hatékonysága ellenére sok iskola csak részlegesen vagy egyáltalán nem alkalmazza. Az országos adatok csak a mérésben résztvevők számát, arányát mutatják. Nincs olyan kimutatás, ami a mérések eredményét összesítené, sem országosan, sem regionálisan. A Létavértesi Arany János Általános Iskola a 2006/2007-es tanévtől alkalmazza a DIFER programot, bár az Oktatási Hivatal nem kötelezte erre az iskolát. Már a kezdetektől teljes körűen, az első évfolyamba járó összes gyermek esetében felmérésre kerülnek az alapvető készségek, képességek. Iskolánkba a DIFER bevezetésében aktívan közreműködtem. Fejlesztő pedagógusként kerültem kapcsolatba a módszerrel. A módszert rendkívül hatékonynak találtam, mivel azokat alkalmaztam a „kislétszámú” osztályomban. A sikereket láva, javaslatomra a vezetőség úgy döntött, hogy a diagnosztizáló módszert kiterjeszti minden elsős tanulóra. A DIFER méréseink adatainak az elmúlt hat tanév időtartamában vizsgáltam. Bemutattam, hogy az induló osztályokban milyen arányt képviseltek az előkészítő, kezdő és egyéb kategóriákba tartozó diákok. Tendenciaként jellemezhető, hogy az előkészítő és kezdő szinten lévő tanulók aránya 24,3%-61,8% között mozog. A kategóriánkénti besorolás jelentős segítség a gyermekek további egyéni fejlesztésében. Rámutattam arra is, hogy jelentős az összefüggés az előkészítő és kezdő szinten lévők aránya és a halmozottan hátrányos helyzet között.

Vezetői szemmel vizsgálva a település gazdasági-, társadalmi helyzetét és azzal összefüggésben az iskola helyzetét, szükségesek új intézkedések, iskolai módszerek bevezetése. A digitális technikát nem lehet megkerülni. Azt szükséges alkalmazni, sőt a mindennapos munkát megkönnyíti. A gyerekek figyelmét könnyebb fenntartani, könnyebb ezzel motiválni őket. A szülőkkel való kapcsolattartás is egyszerűbbé válik. A pedagógus kollégák szakmai fejlődését elő kell segíteni. Motiválni kell őket, hogy alkalmazzák az új technikákat, ne idegenkedjenek azoktól. Meg kell mutatni nekik, hogy ez segítséget és nem hátrányt jelent munkájuk során. A kollégák közösségé formálása is fontos vezetői feladat. Ez akár külső szakemberek, trénerek igénybevételével is történhet. Az egy csapathoz tartozás, az egy célért dolgozás érzete mindenkiben alakuljon ki. A gyermekek egyéni fejlesztése kiemelt feladat. Az új módszerek figyelemmel kísérése, annak kipróbálása, bevezetése, más iskolák tapasztalatainak megismerése fontos vezetői feladat. A gyermekek személyiségfejlesztése ugyanolyan jelentőségű, mint a képesség és készségfejlesztés.