Vancomycin-rezisztens Enterococcus faecium prevalenciájának és virulenciájának molekuláris vizsgálata

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorZudorné Dombrádi, Zsuzsanna Rita
dc.contributor.advisordeptDebreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézethu_HU
dc.contributor.authorZelizi, Dóra
dc.contributor.departmentDE--Általános Orvostudományi Karhu_HU
dc.contributor.opponentPaholcsek, Melinda
dc.contributor.opponentdeptDebreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai Tanszékhu_HU
dc.date.accessioned2017-06-27T08:49:20Z
dc.date.available2017-06-27T08:49:20Z
dc.date.created2017
dc.description.abstractNapjainkban egyre súlyosabb gondot jelentenek azon megbetegedések, melyek hátterében antibiotikum rezisztens baktériumok állnak. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek a Gram-pozitív coccusok csoportjába tartozó Enterococcus fajok. Külön veszélyt jelentenek a több antibiotikum csoporttal szemben ellenálló, úgynevezett multirezisztens törzsek. Munkánk során célul tűztük ki a 2014. és 2016. közötti időszakban a Debreceni Egyetem Klinikáin egyre gyakrabban izolálható vancomycin-rezisztens Enterococcus faecium (VREFm) előfordulásának feltérképezését, valamint a törzsek virulenciájának molekuláris jellemzését. A törzsek szűrése 6 μg/ml vancomycint tartalmazó táptalajon történt, a faji szintű identifikálásához pedig MALDI-TOF tömegspektrométert használtunk. A vancomycin rezisztenciáért felelős gének (vanA, vanB) azonosítását specifikus polimeráz láncreakcióval végeztük. Mivel egyes források szerint a baktérium virulenciafaktorai és az általa okozott megbetegedés súlyossága között összefüggés található, további munkánk során a leggyakoribb lehetséges virulenciafaktorok közül az ún. enterococcal surface protein (esp), aggregation substance (agg) és collagen adhesine (ace) gének jelenlétét is vizsgáltuk, hasonlóan PCR segítségével. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a VREFm előfordulása a klinikai mintákban egyre növekszik, ami aggodalomra ad okot. A multirezisztens kórokozó 2014-ben 5, 2015-ben 30, 2016-ban pedig már 54 betegből volt izolálható. Munkánk során összesen 72 izolátumot vizsgáltunk, melyek közül 17 hordozta a vanA, 55 pedig a vanB rezisztenciagént. Egyik sem volt agg, illetve ace pozitív, viszont 21 esetben tudtuk detektálni az esp gént. Az esp jelenléte és a baktérium biofilmképzésre való hajlama közötti összefüggés vizsgálatára modified microtiter-plate tesztet alkalmaztunk. Eddigi eredményeink alapján úgy tapasztaltuk, hogy az esp gén ugyan nem feltétlenül szükséges a biofilmképzéshez, azonban jelenléte erős összefüggésben áll a biofilmtermeléssel, így a kolonizáció elősegítésével.hu_HU
dc.description.coursemolekuláris biológiahu_HU
dc.description.courseactnappalihu_HU
dc.description.courselangmagyarhu_HU
dc.description.coursespecImmunológia, sejt- és mikrobiológiahu_HU
dc.description.degreeMSc/MAhu_HU
dc.format.extent37hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/242284
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectEnterococcus faeciumhu_HU
dc.subjectVancomycin-rezisztenshu_HU
dc.subjectvirulenciafaktorhu_HU
dc.subjectbiofilmhu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Orvostudományhu_HU
dc.titleVancomycin-rezisztens Enterococcus faecium prevalenciájának és virulenciájának molekuláris vizsgálatahu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)