A jelenlegi biodízel-gyártás drágább alapanyagból, de kisebb energiaigény mellett, míg a jelenlegi bioetanol-gyártás olcsóbb alapanyagból, de magas beruházási és energiaköltséggel valósul meg. Ez mindkét esetben a biokomponensek magas költségéhez vezet.

A mennyiségi és gazdaságossági problémákra igazi megoldást a jelenleg még csak kísérleti fázisban lévő, úgynevezett második generációs bioüzemanyag-gyártási technológiák jelenthetnek.

A bioüzemanyagok elterjedésének egyik lényeges feltétele, azok forgalmazásához szükséges jogi és egyéb gazdaságossági feltételek megteremtése.

A bioüzemanyagok piaci forgalmazása gazdasági szempontból önmagában nem indokolt, ezért szükséges megfelelő jogi eszközökkel a forgalmazókat, felhasználókat érdekeltté tenni.

Figyelemmel arra, hogy Magyarország az EU tagja, a szabályozásnak több szinten kell megvalósulnia. Részben az EU-nak, részben az EU rendelkezéseinek és irányelveihez igazodó hazai szabályozásnak kell olyan jogi környezetet kialakítani, amely révén a bioüzemanyagok előállítása, forgalmazása és felhasználása megfelelő teret kap.

A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek keretében a tagállamoknak: – a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia 2020-as részarányaira vonatkozó – az energiahatékonysággal kapcsolatos egyéb politikai intézkedéseknek a végső energiafogyasztásra gyakorolt hatásait figyelembe vevő – tagállami összesített nemzeti célértékét kell megállapítaniuk;

• az ezen összesített nemzeti célérték elérésére alkalmas, foganatosítandó intézkedéseket, beleértve a helyi, regionális és nemzeti hatóságok közötti együttműködést, a tervezett statisztikai átruházásokat vagy közös projekteket, a meglévő biomasszaforrások fejlesztésére és új biomasszaforrások különféle célokra való felhasználására vonatkozó nemzeti politikákat, a követelmények teljesítése érdekében meghozandó intézkedéseket kell megtenniük.

Ezen intézkedések egyik lényeges eleme az engedélyezési eljárások felülvizsgálata, melynek célja, hogy minden tagállamban objektíven, átlátható módon és diszkriminációmentesen folyjanak az engedélyeztetési folyamatok, valamint egyszerűsített szabályok vonatkozzanak a kiskapacitású beruházásokra.

Az adózási szabályok közül a bioüzemanyagok tekintetében az adókedvezmények alkalmazására vonatkozó speciális szabályok a legfontosabbak.

Az uniós szabályozási keretek viszonylag tág mozgásteret biztosítanak a bioüzemanyagokkal kapcsolatos célok teljesítése érdekében szükséges tagországi szabályozásnak, így a nemzeti szabályozások széles skálája alakult ki.

Uniós szinten érvényesül az a törekvés, mely a szabályok sokfélesége helyett ezek egymáshoz való közelítését tűzi ki célul. A tagállamok gyártói támogatásokkal, adókedvezménnyel, adódifferenciálással, forgalmazási kötelezettség bevezetésével vagy ezek kombinációjával ösztönzik a bioüzemanyagok elterjedését.

Az Energiaadó Irányelv napirenden lévő módosítása már olyan adóstruktúrát javasol, melyben az üzemanyagok minimális adómértéke egy energiatartalomra és egy széndioxid-kibocsátásra vetített részből állna. A biokomponensek adója az alacsonyabb energiatartalom és széndioxid-rész alóli mentesülés miatt alacsonyabb lenne.

Javaslatként merült fel, hogy az alacsony biokomponens-tartalmú üzemanyagok esetében a jövedéki adótétel meghatározásakor gyakorlatilag eltekintenének a biokomponens mennyiségétől, és az adót úgy határozzák meg, mintha csak fosszilis üzemanyag lenne. Azaz az energiatartalomra vetített adót a benzin/gázolaj (magasabb) energiatartalma alapján kellene meghatározni, és a biokomponens részre is kalkulálni kellene a széndioxid-kibocsátásra számított adót. Az még nem ismert, hogy milyen biotartalomig kellene ezt a szabályt alkalmazni.

A javaslattal kapcsolatban az alábbiak fogalmazhatók meg:

• Egy ilyen megoldás azzal járna, hogy az alacsony biotartalmú üzemanyagok adója kismértékben magasabb lenne az eredeti javaslathoz képest (azaz ha minden komponenst külön figyelembe vennénk), ugyanis a biokomponens is fosszilis üzemanyagként adózna.

• Az adminisztrációt mindenképpen csökkentené, ugyanis ezen üzemanyagok esetén nem függene az adómérték a bekevert biokomponensek konkrét arányától.

• Az irányelvben szereplő adóstruktúra ösztönző lenne a magasabb biotartalmú üzemanyagok forgalmazására. Ezen kívül előnyt jelenthet azon országokból származó üzemanyagoknak, ahol a szabványok adta kereteken belül magasabb biobekeverési kötelezettséget írnak elő (feltételezve, hogy nem kevernek külön minőséget az exportpiacokra). A javasolt megoldásban ez a hatás a meghatározott biokomponens-arányig nem jelentkezne, ennek elérésekor azonban ugrásszerűen csökkenne az adó mértéke.