A dolgozat célja a mentalizáció különböző aspektusainak – reflektivitás, énerő, kapcsolati összehangolódás, kapcsolati diszkomfort, bizalmatlanság és érzelmi diszkontroll – vizsgálata a vezetők pszichológiai jól-létével, önértékelésével és énhatékonyságával összefüggésben. A kutatás kérdőíves módszerrel készült, amely során az egyes dimenziók mérése validált skálák segítségével történt. A vizsgálat különös figyelmet fordított arra, hogy feltárja a mentalizáció, a jól-lét, az énhatékonyság és az önértékelés közötti kapcsolatokat, illetve azokat a tényezőket, amelyek akadályozhatják vagy elősegíthetik ezek fejlődését. Az eredmények egyértelműen rámutattak arra, hogy a mentalizációs képesség, különösen az énerő dimenziója, pozitívan kapcsolódik a pszichológiai jólléthez, mivel elősegíti az érzelmek pontos felismerését, szabályozását és a társas interakciók hatékonyabb kezelését. A magasabb önértékelés és énhatékonyság szintén pozitív összefüggést mutatott a jól-léttel, ami azt sugallja, hogy ezek a tényezők közvetlenül hozzájárulnak a pszichológiai stabilitáshoz és az érzelmi rugalmassághoz. Ezzel szemben a bizalmatlanság és az érzelmi diszkontroll negatív hatásúak voltak, aláhúzva a torzított mentalizáció és a csökkent pszichológiai jóllét közötti kapcsolatot. A kutatás ugyanakkor nem talált egyértelmű összefüggést a reflektivitás és kapcsolati összehangolódás dimenziói között, ami arra utal, hogy ezek a tényezők önmagukban nem szükségszerűen befolyásolják a vezetők jól-létét. A kutatás során feltárt összefüggések átfogó képet nyújtanak a mentalizáció és a vezetői jóllét kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy a mentális folyamatok fejlesztése alapvető jelentőségű lehet a vezetői hatékonyság és érzelmi stabilitás fenntartásában.