A korszerű kivizsgálási, illetve rizikó- és válaszadaptált kezelési elvek alkalmazása mellett a HL-s betegek 80-85%-a hosszú távon túlél, meggyógyul, így a HL kezelése az elmúlt évtizedekben az onkohematológia egyik sikertörténetévé vált. Ezzel együtt előtérbe kerültek a kezelések (késői) szövődményei, melyek közül a betegek hosszútávú életkilátásait leginkább a második daganatos betegségek kialakulása és a szervi károsodások (szív, tüdő, pajzsmirigy) megjelenése befolyásolja. Azonban számos olyan mellékhatás ismert, amely a betegek életminőségét, lelki egészségét befolyásolja és ezáltal a betegek fizikális, szociális és pszichés zavarához vezethet. Mivel a HL elsősorban a munkaképes korban lévő populációt érinti, a diagnóziskor a betegek jelentős része a fiatal felnőttkorban van, így társadalmi jelentősége túlnő gyakoriságán. Vizsgálataink során HL-s betegeink háromnegyedénél volt krónikus fáradtság kimutatható, mely a csökkent hemoglobin értékkel szignifikánsan összefüggött. Gyógyult és a kezelések késői szövődményeiben szenvedő betegeinknél szignifikánsan nagyobb fatigue értéket és rosszabb életminőséget észleltünk, melynek magyarázata az lehet, hogy a hosszabb túlélés során az idősödő életkor miatt már más társbetegségekkel is számolnunk kell, és a korábbi évek-évtizedek kezelései toxikusabbak voltak, így több késői szövődménnyel járhattak. Eredményeik alapján elmondható, hogy a krónikus fáradtság az egyik leggyakoribb funkció csökkenéssel járó állapot, melyre a betegek gondozása során kiemelt figyelmet kell fordítani. Munkánk során számos, különböző, validált mérőeszközt használtunk a HL-s betegek mentális egészségének felmérésére, szoros korrelációt sikerült kimatatni a foglalkoztatottsági státusz és a pszichés jóllét között. Eredményeink alapján a foglalkoztatottság független meghatározó tényezői a diagnóziskori fiatalabb életkor, a felsőfokú iskolai végzettség és a késői kezelési szövődmények hiánya volt. A késői kezelési szövődmények rizikótényezői a női nem és a nem ABVD típusú kemoterápiás kezelés voltak. Vizsgálataink alapján kiterjesztett szociális reintegrációs programot javaslunk a gyógyult, remisszióban lévő HL-s betegek számára. Célszerű több időt fordítani a gyógyult, remisszióban lévő betegeink pszichés vezetésére gondozásuk során.

As a result of the use of modern examination methods as well as risk and response adapted strategies, 80-85% of HL patients today survive or recover, hence treatment of HL has become one of the success stories of oncohaematology over the past decades. Parallel to this, treatment-related (late) complications have come to the fore. Of these patients’ long-term life expectancy is mostly affected by the development of second malignancies and appearance of organ damage (heart, lungs, thyroid gland). However, several side effects are known to affect patients’ quality of life and mental health, and can thus lead to social, and psychological disorders in patients. HL primarily affects the young adult active population, with a significant portion of patients at the time of diagnosis being young adults (mean age around 35). Thus, its social and economic importance surpasses its incidence. In our study we found fatigue in three-quarters of our HL patients in significant correlation with lower haemoglobin levels. We detected significantly higher fatigue scores and worse quality of life in our recovered patients with treatment-related late complications. One explanation for this is that, due to older age, other comorbidities also need to be reckoned with during longer survival, and treatments in earlier years and decades were more toxic, thus likely to lead to more late complications. Our results have led us to conclude that fatigue is one of the most common conditions accompanied by reduction in function that warrant special attention during patient care. During our work we used validated measurement tools to assess HL patients’ mental health and demonstrated a close correlation between employment status and mental well-being. Our results suggest that independent determining factors of employment were younger age at time of diagnosis, higher educational level, and absence of treatment-related late complications. Risk factors for late complications were female sex and non-ABVD therapy. Based on the results of our study we recommend an extensive social reintegration programme for recovered HL patients in remission. It is also desirable to dedicate more time to the psychological guidance of our recovered patients in remission during their follow-up care.