Első hipotézisem szerint a tanári hivatáshoz szükséges pedagógusi személyiségjellemzők egy része kódolva van belénk, ezek a pálya elejétől jól megfigyelhetők egy-egy tanár esetében. A második hipotézisem alapján szeretném igazolni, hogy habár személyiségünk javarészt alapjaiban véve határozza meg tanítási módszereinket, óravezetésünket, stílusunkat, pályánk során bizonyos személyiségjellemzők fejlődésen, vagy transzformáción esnek át, főként a pedagóguspályán eltöltött évek előre haladásával. A harmadik hipotézisem igazolásul szolgálna a második megállapításra, mi szerint a jó tanár, a megfelelő személyiségű pedagógus magas szintű reflektivitással bír munkája iránt, vagyis módszereit, eredményeit, céljainak megvalósulását mindig reflektíven elemzi, ez által személyisége folyamatosan fejlődik, és jobb pedagógussá válhat. A jó tanulmányi eredmények, a minőségi oktatás elérése érdekében a következő generációk képzése és a szakma fejlődése mellett szükség van olyan pedagógusokra, akiknek a személyisége maradandó élményt ad és példát mutat. A feladat gyakorlati jelentősége, hogy versenyképesebb végzősöket bocsássunk a munkaerő piacra, mint a konkurens képző intézmények diákjai, valamint keresett legyen a tudásuk.