A pontos patológiai diagnózis a bőrpatológiában rendkívül fontos a beteg optimális kezelése szempontjából. Bizonyos esetekben azonban a melanoma nehezen különíthető el a benignus naevus atípusos eseteitől. Bár immunhisztokémiai vizsgálattal számos marker segítségünkre lehet a benignus és malignus folyamatok elkülönítésében (MART-1, HMB45, Ki67, S100), ugyanakkor egyik marker sem alkalmas minden atípusos eset azonosításában. Számos tanulmány vizsgálta a p16INK4a szerepét a melanocitás léziók dignitásának eldöntésében, viszont az irodalomban sokszor egymásnak ellentmondó adatok olvashatók a különböző festéksejtes elváltozások p16 expressziója kapcsán.
Vizsgálatainkat összesen 242 db, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kenézy Gyula Campus Patológia Osztályán 2019, 2020 és 2021-ben diagnosztizált festéksejtes naevus, diszplasztikus naevus és melanoma esetein végeztük retrospektív módon. Mindegyik esetén a p16 expressziójának mértékét vizsgáltuk a különböző festéksejtes léziók, a proliferáció, illetve a melanoma stádiumok függvényében. Statisztikai elemzésünk során azt tapasztaltuk, hogy a festéksejtes lézió súlyosságával arányosan csökkent a p16 expresszió mértéke, ugyanakkor differenciál diagnosztikai célra nem találtuk hatékony markernek, mert melanoma esetén szinte ugyanolyan arányban tapasztaltunk p16 pozitív és p16 negatív eseteket (55% pozitív, 45% negatív). A proliferációs aktivitással szoros korrelációt mutatott a p16 expresszió mértéke, ugyanis míg 5% alatti ki67 expresszió esetén zömmel diffúz p16 reakció volt megfigyelhető, addig 5-20%-os proliferációs arány esetén inkább már csak heterogén festődést tapasztaltunk. Magas, 20% feletti proliferációs aktivitás esetén pedig a p16 negatív esetek domináltak. Mindez a p16 fehérjének a sejtciklus szabályozásában betöltött fékező szerepére hívja fel a figyelmet. A p16 és a melanoma stádiumok összehasonlítása során fordított arányt találtunk a tumor vastagsága és a p16 expresszió mértéke között, vagyis a p16 fehérje elvesztése volt megfigyelhető a tumor nagyságának, kiterjedésének növekedésével. Összeségében megállapítottuk, hogy a p16 önmagában nem alkalmas a benignus és malignus festéksejtes elváltozások differenciál diagnosztikájára, ugyanakkor egyéb melanocita markerekkel panelben alkalmazva elősegítheti a pontosabb diagnózis felállítását.